(Shakespeare 75. szonett)
Tóth Krisztina:
Az vagy nekem
Az vagy nekem, mint rabnak a fegyőr,
seggnek a tanga, combnak a borosta.
Bezár, szorít és szúr mindenfelől,
előbb csak húsba vág, aztán a csontba.
Az vagy, mint tépőzár a nagymosásnak,
sorban kihúzod mind a szálakat.
Lucskos halom, gombócba gyűrve várlak
és mi fölfeslett az tovább szakad.
Tőled rohan a harisnyán a szem le.
Becsípsz és kiakadsz, mint a cipzár.
Vándorló zokni: felbukkansz hetente,
lehet, hogy volt párja, de nincs már.
Az vagy nekem, mi rég nem kéne légy,
lengő papír, én meg rászállva légy.
Az vagy nekem, mint rabnak a fegyőr,
seggnek a tanga, combnak a borosta.
Bezár, szorít és szúr mindenfelől,
előbb csak húsba vág, aztán a csontba.
Az vagy, mint tépőzár a nagymosásnak,
sorban kihúzod mind a szálakat.
Lucskos halom, gombócba gyűrve várlak
és mi fölfeslett az tovább szakad.
Tőled rohan a harisnyán a szem le.
Becsípsz és kiakadsz, mint a cipzár.
Vándorló zokni: felbukkansz hetente,
lehet, hogy volt párja, de nincs már.
Az vagy nekem, mi rég nem kéne légy,
lengő papír, én meg rászállva légy.
shizoo:
Az
Az. Vagy nekem. Pont így amikor.
Az. Vagy nekem. Pont így amikor.
Zümmögésbe éget. Dallammá porozva.
Az vagy nekem. Mikor elpazarol,
kinek fülében nem ül a zsolozsma.
Az. Nagy pazarlás. Elvásni a szélen.
Megavultat. Mint időt a lakat
rozsdás vasajtón. Tőled remélem:
talán te zümmögöd a feslő szálakat,
hogy ne foszoljak. Ne fogyjak el: jelenthess.
Ne faljon úgy ki húsba vág, a csontba:
zsigert ha bont, mint dudorászó hentes
a fogyasztható részeim ha kibontja.
Az. Vagy nekem. Nem mérsz feleslegesnek:
légyzümmögést minthogyha. Fújsz, s leesnek.
hogy ne foszoljak. Ne fogyjak el: jelenthess.
Ne faljon úgy ki húsba vág, a csontba:
zsigert ha bont, mint dudorászó hentes
a fogyasztható részeim ha kibontja.
Az. Vagy nekem. Nem mérsz feleslegesnek:
légyzümmögést minthogyha. Fújsz, s leesnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése