Hidegek

A Hidegekről most. Így hívom őket.
Nem megvetés ez, féltés leginkább -
hogy úgy hívom őket: Hideg nemzedék.
A jövő irányítóitól a partiállatig,
a lájkos balfaszságok kiötlőitől
a profizmussal kidekázott,
bármit sportból szétverő, beszóló trollokig,
hivatásos rendezvénykalibrálók
csapataitól a pénzes drukkerig,
gátlásoktól kevéssé piszkált
részvétlenségben létezők
ész-vezérelt vezérei ők -
a Hidegek a tűzzel kísérleteznek,
a társadalmi határhelyzetiekkel
de minden valódi érintettség nélkül
akár ahogy a patkánnyal a tudós.

A minket kötöző struktúrák
az erkölcs, illem, szolidaritás
mind halott - el kell kaparni őket
mert a hullájuk így csak bűzölög.
S ha a társadalmi zsirzás így kívánja,
ha látszik, hogy a bamba öregek
generációja, az Elveszettek és a Megszédülők
nem tudnak meglenni nélkülük
fel kell vuduzni őket zombinak.
A perfekt Hideg jól használja a zombit,
miközben azért felengedi a Csatornát
a zombi mellé: hiszen régóta nem volt
ennyire harsányan magabiztos a bunkó,
a műveletlen és az ostoba -
a celeb-kor gátlást röhögő selejtje
tempót diktálhat, büszkén magára.
A zombi köztük erőtlenül ágál
a valóságsóban, direkt azért
beválogatva, hogy elsőnek szavazzák
ki a népek, mintegy maguk temetve el
azt ami úgyis halott - mi őket védené.

A jó Hideg minden struktúrával
szembemegy. Megnézi, meddig bomlik -
mindig tovább. Ha bomlik, felesleges.
Az úgynevezett kultúra jelentős
része - még ha hordoz is (naná, hogy!)
érdekes és értékes izéket,
túl munkás, sokba van, időgazdálkodás
tekintetében tévút, erőforrás-management
szempontjából pocsékolás.
Nézzük, mi a hatékony. Milyen
emeltyűket mozgatva tartható meg
a szerzett figyelem; a népszerűség
szalmalángja csak így lesz futótűz.

A jó Hideg felméri az ideológiákat;
ha az "itt élned-halnod" nem működik, akkor
menni kell, azt kell nézni, ami szempont.
Rakd egymás mellé a két összeget és dönts.
Ez egyszerű. A kitántorgáshoz csak elsőre hasonlít.
Van, ki tántorog ki, de az kint is részeg
és lehetőséggel kint is hiába kínálod.
A Hideg épphogy józan, a végletekig.
A gyökérkitépés valódi, hideg gesztusához
józanság kell. A jó Hideg tudja, a családdal
például kegyetlen, tudja, hogy éreznie kéne
valamit legalább, de nem érzi -
és inkább megkönnyebbült, semmint zaklatott
hogy nem érzi. Nézni is elég szar
ahogy egyesek fájnak. Jó, hogy nem tart sokáig.
Sosem tart soká a búcsúzás. 

Néha úgy érzem kővé fagyott
a szívük - épp ezért törékeny.
Valami széttört itt a szemem láttára és
talán éppen a szívük. Valami
elmúlik, amibe belenőttünk -
nemcsak egy látvány, harmóniái és színei,
keretezése is szöge-vesztett,
s talán ők fogják túlélni majd
ezt a múlást. Lehet, hogy ennyi csak,
a technikájuk: felkészülés a túlélésre.
S lehet, hogy mi hibáztuk el
Hogy nem tudtuk nekik felmutatni
a saját gyönyörű dilemmáink - hogy a szemükben
ez nettó kudarcnak látszik.
Lehet, hogy ők tőlünk ilyenek?
Vagy most is saját csapdámban rágom
a lábam le: épp azt csinálom,
amit ők nem akarnak?
Vagy épphogy nekik sikerült a
csapdába szorult korlátozó
cafrangokat végre lerágni?

Valami múlik a Hidegekkel.
Valami múlik. Tán csak az idő.