csendben

Marlának

olyan furcsa módokon
teremtesz csendet

hogy senki szívverését ne halld
az nem lehetséges

a kaptár körülzsong
csövekben szörcsög
elengedett kézzel
egyensúlyozol a felhallatszó
forgalom szélén

választott csendeket figyelsz
egy látványban ahogy
a két tömb között dereng

egy árnyékvetülésben a
folyosón áthatoló fényben
táncoló porszemek csendjét

csendet az ízben
ahogy a teafű forró provokációdra
illatot izzad

ahogy a kávé harap
olajat a túlnyomásból

annyiféle belégzésben foszlik
hogy minden kilégzéssel
föléd nyíljon a csend
boltozatos kupolája


       este van este és nincs nyugalom
       a kedvesed beszél hozzád és
       nem érti hol jársz
       megint hol jársz
       megint

       pedig csak csendben
       pedig csak csendben
       maradtál