2017. január 7., szombat
Madáretetés
csonkolódó hitben csavarogsz
úgysem leszek őszinte hozzád.
ha zsoltár volnál elénekelnélek?
suttoglak tudod, nem vagy zsoltár.
éhes vagyok a varjak röptére
és elzavarom a galambokat,
a cinkéket hiába várom -
egy nap majd kánonba fonnak
és akkor elénekellek, ígérem.
ezt a fényt nem lehet úgyse
eléggé megköszönni a hidegnek.
nem maradt pára a levegőben
eloszlik ahogy kileheled.
éhes vagyok a seregélyraj
röptére: csoportos őrület.
idén miért nem jönnek a cinkék?
egy nap majd megköszönlek
de most már azonnal gyere be onnan.
csonkolódó hitbe. ahogyan
megnő bennem, úgy szel belőle
az éhes praktikum. este
meggyújtjuk a fényeket
mintha tartana még a várakozás.
lehet, hogy tényleg hiába várom
az ugrándozó esetlenséget -
egy nap mind belehalkulunk
a távol maradó csipogásba?
nem rezignált vagyok, hanem
egy csavargás krónikása.
azt hiszem, mégis neked kezdek
minthogyha tényleg zsoltár volnál.
legfeljebb majd elejtenek a varjak
lepörgő galambtoll - minek óvná
a testben a hőt ha nem repülhet?
szerintem fogom a magvakat és
nekieredek a kis tollas életek
éhsége utáni nyomkeresésnek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése