 |
| Sasa Gyökér: Surrender |
Begyújtott égés magát felismerő éhe -
képzeld el, hogy tényleg te vagy az omega.
Legyen úgy, hogy a csúcsán, a koronája,
nem a következő lépés hanem az egyetlen lényeges.
Legyen tényleg úgy hogy univerzumot éhez
maga köré a gyúrt bolygóanyag
kiteljesülése: legyen úgy, hogy
a képzelet -
látod a kollektív indulat kivetülését?
Milyen üvöltésekből gyűlt össze a fent
kavargó téged akaró, leheletfojtó párasikoly?
Látod, mit csináltál? Ez itt Mordor
szanálásakor a levegőbe került maradék Szauron!
Ez itt a haragod amikor kiszakad belőled
amikor egy hiábavaló tömegtüntetésen
megindulnak a szatyros férfi teste ellen a tankok!
Ez itt a siralomvölgy szemfedele, amitől
nem látszik a kegyelmed fénye:
az egyetlen vigasz. Ez az elszakadni képtelen,
amit már nem lehet a testtel jóllakatni,
dühében sótlanul sír, a könnyét
beissza minden éhező: éhséget az éhség!
És látád, amikor becsukódtanak az égi zsanérok
és ott didereg a test ama rút hagyományban
részvétlen magányban. És látád, hogy ez
így nincs jól, de nem tud másképp lenni.
Mert haragszol a könyököd mellett centikkel
elsuhanó autósra, az utadban lapátoló narancs
mellényes roncsra, az anyára a gyerekkel, aki
átkelne - színevesztett hajnal-vontató rutin -
haragszol a kék, zötyögő dobozokban tülekvő
közönyre és a teljes útpályát elfoglaló
kátyúra, az épített jövendőre ebben a közönyben -
látod, mit csináltál? Valahol máshol
ahonnan teljes egészedben hiányoztál
most kormot vet az égre a haragod.
Térdelj le, és könyörögj bocsánatért -
Vagy gondold inkább ezt: egyszerű
biológiai termék vagy, aki most ijedtében
egy meztelen égi jelenséget nem pusztán
meteorológiai mérhetőségében érint,
bár tudja a nevét, Cirrusz, Kumulusz,
mégis úgy csinál, mintha a szívéből
kitépett démon neve volna, nem csak
egy felhő az égen, páracsomó, amit a
föld forgása közben kitermelődő
mozgási energiák dörzsöltek a kiemelkedő
tereptárgyak élén ennyire látványosra.
mekkora manccsal
ragadna meg egy
megfoghatatlan éhség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése