Beszélgetés (a) tapasztalásról és leírásáról

Hegyi Botos Attila: 

Az Ember Könyve


Kerestem, nem találtam.
Nem, nem tudhatom, mi az,
hogy Ember. Amit tapasztaltam,
szerettem, arra nem illett
ez a kifejezés. Másra mutatott.
Nem is létezett,
hacsak nem úgy, ahogy a Hiány.
Amit be kellett tölteni.
Persze nem egy még újabb
hiánnyal: miazma szavakkal,
állhatatlan dallamokkal,
tárgyba fagyott vágyottságokkal –
felemás hedonizmustól
az elveszettségben való
örömködésekig. Valamivel,
amit zsigerileg tagad.
Kudarcot vall.
Amiben valóban hiánya van,
amibe mindig belebolondul,
vékonyulva vész.
Amiről szó nem esik.
Nem egy megváltó wellness,
humánus propaganda,
simogató hókuszpókusz.
Amit tapasztaltam,
mondhatni, hiányával is
éltetett: ami pont számára
nem létezhet, létezik.
Nincs rá szó,
miért is kellene.
Kinyílása, megnyilatkozása
maga az. S amikor illatozva illan
a tárgy: álmomban kinyitok
egy könyvet, amiben
az emberi szavaknak,
az Ember szónak jelentése van.
Valaki egy másik fölé hajol.
Aranyfüst, lángnyelv inog.
Lelket olvas.

shizoo:

Kommentárok az Ember Könyvéhez

*lábjegyzetben keresd. a 

bármelyik könyv lapalji

leszakítottságában. amit

tapasztaltál kifejezőbb mint

a kifejezés - ez az első.

amit tapasztaltál most sem

tudtad kimondani.

*de nincs más. hiszen te is csak a

szavak éhfűzött táncát

dallamolnád. mert a 

csendünk néhány áldott

rémületen túl a másikétól

még inkább különbözik.

*lehet hogy ez mentene meg:

űrben a csenddel, érintkezések

súlyával a bőrön, ahogy

az anyaföld húz magához.

ezt tapasztalod a legtöbbet,

mégsem vetünk rá ügyet.

*illatozása maga a tárgy

azt hiszem egy szippantás

erejéig már jártam a 

könyvtárban, ahol te

nyitva láttad a betett könyvet -

láttam én is, de látod:

más ölében.