Sculpfie

Belányi József: Sculpfie

moccanat nélkül

meredt tekintet tart

jövőkövületbe

látod az utat. én csak a következő lélegzetvétel
páráját szeretném látni a következő télben.
látod az utat. én csak a rajtunk taposó talpak
virtuális lánctalprecéit érzem.
látod az utat. meredsz előre társak támaszsorából.
én csak az akadékos sár vagyok ami fékez.
látod az utat. gizgaz nő rajta. én vagyok gizgaz.
ugye, milyen zavaró gyomvert sáros vidék ez?
látod az utat. e látomást kőbe faragta egy
naiv- vagy szolgalélek.
látod az utat. megint meg kell keresnem
hogy éljelek túl - s hogy ne éltesselek téged.


***


ércnél maradandóbb alakod torkon ragadott
volnék lánctalplépésed előtt édes sár -
lélegzetvétel a lélek pillanatában
ércnél maradandóbb alakod torkon ragadott


***


vegyél mély lélegzetet.
lépj le a kőről.
dörgöld ki a szemedből a jövőt.
amitől belefagytál a sohába.
gyászold az utad.
tudd hogy nincs bocsánat.
a város alszik.
téged álmodik.
a város alszik.
téged álmodik.
rémálmot - téged
álmodik magának.

moccanás nélkül -

nem tart sehova

egyik jövőleső sem.