2016. június 29., szerda

Levél a pszichiátriára

Komáromy Gergelynek





visszahűl a köztéridő
megint bátrabban nyúlnak alád
ha útba fekszel - hátha hibás vagy
belülről vizsgálnak át -

mi következik? áthajtanak
rajtad mintha ott se lennél?
itt semmi nem mérgezőbb az
előérzett félelemnél -

talán csak az apátia
a közöny. a vastagodó úgyse.
vagy mindig. ez volt. soha másképp
nem sárgul másképp itt a húgy se.

gyáva szarok. és én is! én is.
és a hívek. egyszerre lépő
kialvó lelkek lobognak
mert mindig ez a harc. a végső.

őket kellene vizsgálni itt
a füstködköhögő híveket -
ha útba fekszel hátha hibás vagy?
nem látsz tisztán? tehát beteg?

a visszahűlt köztéridőben
a fele királyság szíve dermedt
köszöntünk Apátiában -
figyelj vissza ha megfigyelnek,

gyáva szarok és én is, én is!
figyeljünk vissza! még nem exit.
örök-múlt-hibernált ország
ha sokan leheljük, felmelegszik.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése