Babics Imrének
a ritmusban lélegző földforgást nem zabolázó
nem szaporázó nem érfalban vérrohanást fuvolázó
nedvet becsülő csepp csepp csepp rezgést simuló
fényt nem faragó létbe mohón nem harapó lassú
ritmusban lélegző földforgást létmód élő burján
érez-lát így ahogyan a képen.
egymástól elnyert levegő víz televény tempós
birkózásában a növény nedvet leveléig napfényt dús
gyökeréig fel-lemerítő lényege érez rohanó sehová
dúltan rohanó egymást hússal robbantó televényt
talppal dobbantó fényt el-feltakaró lebegő
levegőt ki-belihegő rohanást így.
a cserép mázszélén tapogat lásd ez a korlát is
mi vagyunk mi vagyunk a vadászterület-kerület
szédült lélegzést rabság-diktáló lihegés -
mi vagyunk lét évezreden át kúszó fényén a
kerék mi vagyunk dínóbőr-aszfalt tetején a cserép
fojtó lihegéséből így néz a növény ha kinéz -
nézd gyönyörű ugye nézd ez a cirmos
csábítás gyönyörű ahogy itt
a rakott lét száraz csontján a cserépből
kifolyik -
nézd gyönyörű a virága a bibés lágy
semmisülés ami mégis
szaporít teleporzik tőle az illattal az
ég-paizs égisz -
néz ahogy ül a rontott csonton sehol
így mondom sehol így mondom látod
mondom -
nézd ez bennünk a növény ez romlik
ez a puha lágy bibearc omlik foszlik
végül a csontig -
nézd gyönyörű ugye nézd ez a cirmos
vágyige gyönyörű ez a lélek
illatozik ujjad begyein ahogy élete
éled -
néz ahogy ül rontott csonton -
nem hallod sikolyát ha
letéped.
hajrá :) kíváncsi vagyok...
VálaszTörlés