Van az a kép. Tudod. Láttad. Osztották. Tudod.
Vak idegenségben fekszik a parton a test. A gyerektest. A holt test.
De nem mesélem. Nem szóból élek.
Mondjuk: ingyen drogom a szó. Mondjuk a szenvedélyem.
De nem mesélem. Nem szóból élek.
Mondjuk: ingyen drogom a szó. Mondjuk a szenvedélyem.
Tehát akartam róla írni. Reggel. Ahogy minden reggel
szoktam.
A kávé a gép a reggeli fények minden ugyanaz volt – ültem
ott mégis zavarodottan
fél sor felett. Aminek nem volt hitele. Nem volt se
lélegzet, se fulladás.
Szavak felett. Nem ült a szavakban, se a belőlük csorduló
továbbiakban, hogy a betűből arra a képre láss.
Aztán megírtam. Abból a fél hamis sorból. Tutin segített a
rutin,
hogy mint egy harcot írjam meg azt a reggeli kudarcot.
íme:
hullám nem ringat - és itt megállok.
ezt így nem lehet. csak nézem a képet és
nem lehet.
nézem a képet. kis hétköznapi szaraim
közül kinézek. szavaim közül. nincs.
semmi sincs ha látom ezeket a képeket.
de feldughatom magamnak a hallgatást. is.
legszívesebben üvöltenék. ránézek és
fulladok.
elegáns, képen vigyorgó vezető
szarkavaró getvák! úgy lenyomnám a torkotokon
szemet szemért a nincsbocsánatot!
ez az emberség vízözöne. én, te, mi, ők,
mindannyian.
megfulladunk bele. erre nincs
ne is legyen szavam.
ezt így nem lehet. csak nézem a képet és
nem lehet.
nézem a képet. kis hétköznapi szaraim
közül kinézek. szavaim közül. nincs.
semmi sincs ha látom ezeket a képeket.
de feldughatom magamnak a hallgatást. is.
legszívesebben üvöltenék. ránézek és
fulladok.
elegáns, képen vigyorgó vezető
szarkavaró getvák! úgy lenyomnám a torkotokon
szemet szemért a nincsbocsánatot!
ez az emberség vízözöne. én, te, mi, ők,
mindannyian.
megfulladunk bele. erre nincs
ne is legyen szavam.
Hagytam. Jó ez ennyinek. De nem tudtam kiverni a fejemből
azt a képet.
Takarták volna pedig. Frissebb osztások. Annyi minden
pengeti az ideget.
Kis cserepes növény drótkerített óvott hazám-táj.
Hagytam. Jó ez ennyinek. Annyi minden alám fáj.
A gyökerek. A forgalom, amiben tekerek.
A jól kicövekelt ostobaságok. Az újrahasznosított szövegek.
az ingerküszöbök. eléri nem éri eléri eh...
Don Quijotézzak ha már. a szél ma lomha. ARC?
és arra fúj amerre plakát ragasztanak.
szakaszt a szónok egy két frissen szart igét.
és kékbe festetik kékfestő ég alatt?
Takarták volna dolgok. frissebb osztások. Annyi minden
pengeti a népet.
De nem tudtam kiverni a fejemből azt a képet.
Amíg rá nem akadtam egy Yante Iszmail nevű széplélek rajzára
a neten. Fogta, és elemelte az egészet a mesébe. Ahogy a mi mesénk a sárkányt.
Ahogy Andersen. Na kész. Kiborult az egész, és akkor, arra a képre jött ki ez:
permettakaródzó
ágya fövenyágy
azt reméled alszik.
kis cipő kis cipő
járni is alig...
nem jutsz el az arcig.
jobb is arctalan -
talán az álma van
talán az álma lét.
másképp nem terít
a csillaglukas ég
kegyelmet föléd.
permettakaródzó
kis test. hova lesz.
sópermet-hiány.
nem jutsz el az arcig.
így sem találsz fogást
apró pracliján.
permettakaródzó
ágya fövenyágy
így annyira szét -
hullámmoraj éjen
valaki meséljen
neki esti mesét.
ágya fövenyágy
azt reméled alszik.
kis cipő kis cipő
járni is alig...
nem jutsz el az arcig.
jobb is arctalan -
talán az álma van
talán az álma lét.
másképp nem terít
a csillaglukas ég
kegyelmet föléd.
permettakaródzó
kis test. hova lesz.
sópermet-hiány.
nem jutsz el az arcig.
így sem találsz fogást
apró pracliján.
permettakaródzó
ágya fövenyágy
így annyira szét -
hullámmoraj éjen
valaki meséljen
neki esti mesét.
De ezek is csak szavak. Csak szavak.
A három éves Aylan Kurdi testét 2015. szeptember 2.-án találták meg Törökország partjainál. A testről készült kép bejárta a világsajtót. Nem teszünk semmit. Csak beszélünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése