 |
| Kass János: Hamlet |
A kívánság mint veszély
Az egyéni-embernek az élvezet, a haszon látszik leg-kellőbbnek; nem különbözteti meg az élvezetest a jótól, a hasznot a céltól. Még az emberiség sorsának javítását is úgy képzeli, mint mennél több embernek mennél kellemesebb állapotba helyezését. S az üdvösséget úgy képzeli, mint örök élvezetet és örök hasznot, holott az üdvösség az élvezetre és haszonra irányuló kívánság lidércének szétfoszlása.
A kellemességnek és haszonnak kívánása semmi egyéb, mint testi mivoltodból feltörő elemi igény; ne hagyd, hogy lelked is behódoljon ennek az igénynek. A lélek elemi igénye más: mindennel összhangba jutni. S az összhangra-törekvést az élvezet és haszon, mihelyt túl-lép a szükségleten, megzavarja.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Alkalmas úr
sors-javító nagybátyám?
Bitorló. Így végzi.
Elbírod a terhét, ha tudod: vágyad a
lélegzeted? Egyre a kettő, ahogyan szavaid
formát nyernek a dermedt levegőben,
ahogyan formát adsz a szavakkal a rezgő levegőnek
úgy levegő minden. Minden tenyered alatt
piruló párás nősténybőr, test íve a reggeli fényben
az ágyon, Arábia fekete kincse, az első korty,
sütemény és szőlőszem, hogy íze legyen ébresztő
csókot adó éhes szádnak - a szád, amelyen
szavakat formálsz kifelé és habzsolsz ami csak
belefér, gyűröd befelé ízeit úgy, ahogy illata, dallama,
látvány teljese átmos -
Elbírod a terhét, ha tudod: ennyire Fátyol
vagy? Hogy mindent oldani kell, ami így
oldódik a földbe - mindent veszteni kell mert
veszik úgyis, árokpart gizgaza épül a felkent úr,
Édesapád testéből? Épül a gizgaz, a légy, a giliszta a
fátyolból a fátyol. Elbírod, ha az összes színt a helyén
kezeled, játékból ölve, hiszen úgysem hal, ami nem Fátyol
hadd vesszen, ami az? Romlana úgyis ízület ropogó
vénségébe, csúfult lógó banyacsöcsbe, fogatlan
ínybe zápulna úgyis, hiszen Fátyol, elfedi lényünk
ragyogó fényét éhe -
Elbírod a terhét, ha tudod: mindegy, szélfútta
Fátyolföldön melyik redőzet bitorol? Hogy te se vagy más
te is egy lassított felvételben földbe hasonuló féreg
légypete, kukac és gizgaz vagy? Hogy ami tényleg fény
nem látszik s ha néha előrezeg belőled, formált hang
lélegzeted éhén hordalék: menthetetlenül elhal,
itt Fátyolföldön? Dobálja pár tíz éves léted visszhangját
pár ezer évig a tér, aztán elhal. Elbírod a terhét, hogy
te is bitorló volnál, ha érvényesítenéd a trónigényed?
Lenni vagy nem. Amíg vagy, addig bitorló.
A saját koponyád tartod a kezedben: Fátyoltól
szabadult lelket nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése