Simon Mártonnak
Gátlások nélkül. Fehér foltok, mondod, én
úgy hívom: radírnyomok. Egy idő után már
nem emlékszem. Csak a törlésre. Csak a törlés
jut az eszembe, a fémes, vér jellegű szégyeníz,
hogy miért kéne érezzem, az nem. Gátlások
nélkül sikeres törlés a múlt időm. Persze voltál,
tényleg, te voltál az egyik szem Eszter. Ahova
jártam - te voltál az egyik egyetem. De mint
általában az egyetemi testek - én is javarészt
törlésekből állok. A csalásokra emlékszem
és arra is, hogy többször buktam. Többször
kijárt szem Eszter voltál, aláírás nélkül.
Ismételt vizsga voltál, amit főigazgatói
engedéllyel sem abszolváltam. Gátlások
nélkül, szándékosan felejtettelek el, és még
annyira sem szeretném, hogy az eszembe juss,
mint amennyire az egyik kedves költőm
hagyja magát megbénulni a fehér foltjaitól
a maga magasföldszintjén. Én így hívom:
radírnyomok. Abban az egykor annyi örömmel
kézbe kaparintott noteszben - amit nem
dobtam ki. Gátlások nélkül használt radír
nyoma vagy. Az is elég, pont eléggé fáj az is,
hogy a törlésre azért még emlékszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése