Teljesség-átiratok (2.)

Első hármas-csoport
A közbeszéd nem tesz különbséget jó és kellemes között: Isten is jó, a viszketeg megvakarása is jó. Legtöbb ember a mennyről azt hiszi, hogy élvezet, s a pokolról, hogy gyötrelem.

Az öröm, a kin és minden tagoltság, még ha legtisztább is, a testhez tartozik. A boldogságot csak a testben kíséri öröm, a boldogtalanságot csak a testben kíséri kín. A halállal elmállik az öröm, a kín és minden tagoltság. 
A határtalan az érzelgősnek, mint a fagy; a gyűjteni vágyónak, mint a fosztogatás; az egyéniségnek, mint a megsemmisülés.

(Weöres Sándor: A Teljesség felé)

Uram, hát mindent

veszítesz? Kín és öröm

veled foszlik el?

Először felparcelláznánk a teremtést -

legalábbis a Mestered szerint. Éhem lényei a

a túlnanban is (körökön kívül) ugyanazt művelik.

Megállnak a határtalan szélén valami köztes

nemlétben, (körökön kívül) váltatlanul.

A tehetetlenség (körön kívül) megmarad.

A strébernek csak a segge áll ki a homokból.

Az álmodó nem tud aludni. Az élvezőnek nem 

elég. A szolgálat gödröket ás, aztán betemeti

őket. A szenvedély fuldoklik a mézben - de ha

olyan édes...

Ez a köztes (körön kívül): az érzelgős érez, a 

gyűjteni vágyót kifosztják, az egyéniség

örök. A határtalan kapujában a kapaszkodás.

(Körön kívül) felparcellázott mezők a szavak. 

A költőnek igaza van. De a határtalannak

igaza sincs...