Nem éreztem semmit.
Leengedtem a telefont és
nem éreztem semmit.
Ott állt bármire készen aki szeret -
tényleg;
láttam a szemében a létet, készen.
És én nem éreztem.
A szégyent is utólag,
hogy semmit.
Persze pont ez az.
A semmit éreztem.
Megértettem, később, ahogy egy
rám törő öröm váratlanul megríkatott.
Hogy amikor elvett a hír
nem akartam.
A semmit nem akartam érezni.
Semmit sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése