naplójegyzet

démonhívó-szavaknak aláfekvő hazában
ez a szeretetnyelv az abúzusé -
és mégis reggel lett, ki-tudja-hányadik nap
a teremtésben vagy az esetlegességben?
úgy tűnik: van benne rendszer

ragyogó reggel lett
ezért valahol valaki most épp fizet
ebben a lombikban lötyögtetik a folyadékot
ide a ragyogás esik jól
máshol dagálya nő a rémületnek
van benne rendszer és most
nem mi lógunk a szopóágán

egy démonhívó-szavakat mormoló hazában
ahol az alárendelt szeretetében
fürdőző önkény dagálya készül
elsöpörni a maradék nyarat -
egy nem helyén való kivételességben:
ne feledkezz meg róla, hogy ez itt
a nyertesek világa

tárgyak dagályában az avulás
készül, az ünnep cukormáza
romlékony, mint a hús -
jobb, ha nem úgy ki-tudja-hányadik a nap
ahogy arról az ősök képzelegtek?
ne kárhozz együtt a többivel?
itt minden bűnöddel egyedül vagy -
egy helyen, ami nem tud megőszülni
egy időben, ahol mégis reggel lett
egy előérzetben, amit megtanultál
elnyomni magadban.

Ránézésre

ChingYang Tung

te teljesség-képet -

halászok a sast -

a sas csak a halat...

téged megállít -

ők elmerülnek benne -

sas (és hal) éli...

*

lélegzetvételed

szárnycsapás lehet

világ tükrében is

Teljesség-átiratok (101.)

John Lurie: There are things you don't know about, 2014

A nagy látvány
Fényes arc néz az erdő-borította völgyre. A tengerszem asszonyként felel.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Ücsörgés a néma mester mellett*

a hallgatása ennyit mondott:
"kedves európai barátom, neked hosszan
mondom és még úgyis félreérted.
nincs kulcsod a húshoz. így nem rezegsz
együtt a pillanattal. a lélekjelenlétben
ezért vagy hiányos. ezért képzelődsz. nézd.
három maszkja van: álom, képzelődés, álmodozás -
van egy arc a maszkok alatt is, csak az
lefagyaszt."

(belégzés)

"neked a hosszabb mesét mesélem, mert
így is, úgyis félreérted. olyan kellene legyél,
mint a víz. minden vonzás hosszan és
mélyen érint - a képzeletedben. igazából
olyan vagy, mint egy befagyott tó,
csak az erőszak üt rajtad lékeket.
nincsenek árapályaid a vonzásoktól."

(belégzés)

"kedves európai barátom, hát ezért nem reagál
a tested, mert nincsenek meg a kulcsaid hozzá.
ezek csak szavak, látod? ezek is csak szavak.
ösztönből nem fordulsz oda, csak
miután elképzelted. ez nem az igazi. elriaszt.
mert nincs a kezedben a mozdulat
és mire beleképzeled, már nincs a
kezed ügyében és a pillanatban, aki mozgat."

(belégzés)

a hallgatása ennyit mondott:
"ezért kár beléd a szellem. visszavágott
szárnyakkal nem lehet repülni.
az ösztön enni kér és nem kap. ezért
szakít beléd akkora lukakat. letagadod.
kitalálsz valamit. értsd: ezért hazudsz.
hogy egyszerűbben is mondjam:
a bejárható magassághoz
nem elég hosszú benned a létra"

(belégzés)

"ezt a feladatot nem lehet megkerülni
nem tudsz igazat hazudni. és utólag
sem válik igazzá egyik megmentett
pillanatod sem. nem hagyod, hogy
gravitáljon veled a világegyetem. van
erre egy jó szavatok: földhözragadt vagy.
jó ha tudod: a hazugság a nehézkedés."

(belégzés)

"neked a hosszabb verziót mesélem, mert
úgyis félreérted. mert akármennyit gyakorolsz
nem leszel felszabadult. ha nem
abba a hazugságba ágyazott áldozatkultúrába
születsz, hanem ebbe a hazugságba ágyazott
engeszteléskultúrába,
erre az egy kérdésre fellélegezhetne
benned valamiféle válasz:"

(belégzés)

Kitelt a hold - mondd,

a fénye fodrozza a

tengerszem színét?

*ez a vers bekerült a shizoo kötetbe, akárcsak a második napi ücsörgés (itt a csiszolatlan verziók olvashatók, nem a kötetbe került átalakulások), de erre nincs jobb válaszom
- a szakított lukak verse pedig A felfázás mitológiája

Roncsfilm

Németh Krisztának

Németh Kriszta: Voigtlander Bessa / Orwo NP27 / R09

romkőhöz rendelt

ázott penészes roncsfilm -

akár hiteink

látom. és megtart.

kőfoszlányos ég alatt

meglát. és tartom.

Pihi jön, hölgyek, urak; nem a kiáradás akar szünetelni, a bejövő torlódott mostanában elviselhetetlenségig. Jövő héten találkozunk.

Teljesség-átiratok (100.)

Jijamesers képe az imgurról

Teljes gyönyörűség

Hogy mily tökéletes-ragyogású az élet minden dolga, csak az tudja igazán, aki már nem óhajtja őket. Egy rablógyilkos, mikor irgalmatlanul végez áldozatával: oly közösségben van vele, mint még az ágyban sem, soha; anélkül, hogy tudná, nem az áldozatát öli meg, de önmagát; aki ezt felfogja nem iszonyodik tőle, hanem megtelik áhítattal. Vagy gondoljunk a kufárra, aki rakásra gyűjti a pénzt, mint ha a felgyűlő vagyon valahová vezetne, valahol elegendő volna: a lehetetlennel harcol, egy parány szembe száll a mindenséggel. S hogy a nők milyen szépek, csak az tudja igazán, aki már nem vágyik rájuk: ahogy egy csont szépségét, finom tagozatát nem a kutya látja, mely rágni kívánja, hanem az ember, aki nem akarja rágni.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

nőni örömben

ölelésben ölésben

ahogy a növény

gyomrommal markolva a tegnapelőtt

meggyilkolt sertés húsát a tavaly ősz óta porrá

darált mintegy hatszáz búzaszemet

csaknem ezer napraforgómag kipréselt olajában

három felvágott hagymatest néhány fokhagymagerezd

fűszerré őrölt zöld szárak ízesülésében

összevegyült gyilkot -

mi szép, hogy egyiket sem én öltem meg és mind

érettem haltak

tény: testek melegéből hűltek az otthon

bőségébe a tárgyak

kikotort, ásvánnyá préselt egykori létek

melegében lapozom a más bőrébe kötött

egykori szárak zúzott növényi rostok 

péppé alakított síklappá feszített tetemét

fémbe gyömöszölt rezgésből születő izzásban -

gyönyörű tárgyak gyűlnek kézügybe

markolom őket amíg testen nem markol egy

nálam nagyobb birtoklás -

nőmmel akinek szépségét még

nekem átmelegíti a testek alkímiája

míg porrá izgalmas ívekké

csupaszult csonttá nem lesz mindkettőnk

gyönyörűsége -

teljes gyönyör itt 

éh birodalmában mindig a gyilkosoké

még ha valójában minden öléssel magunkat -

gyönyörünknek szakít itt helyet a halál:

magvunkból születő siserehadának

kell a helyünk

- szoros összefüggésben az általam írt talán leglényegesebb verssel, amelynek van hallgatható verziója is; milyen érdekes, hogy A halálról szóló Teljesség-átirathoz már hozzárendeltem őket...

Teljesség-átiratok (99.)

kép innen

A haszonleső vallásosság

Olyik ember a vallásosságot csereüzletnek nézi: az ember kötelessége, hogy jól viselkedjék, Isten parancsainak és az előírt szertartásoknak eleget tegyen; Isten dolga, hogy az embert ugyanoly arányban lássa el földi javakkal, amennyire jól viselkedett, a parancsokat követte, a szertartásokat elvégezte. Eszerint a legvallásosabb és legjobb embereknek kéne leggazdagabbaknak lenni, s a vallástalanoknak és törvényszegőknek nyomorogni kellene.

Aki úgy vallásos, hogy cserébe hozzájusson a sóvárgott javakhoz: máris bebizonyította kapzsiságát és érdemtelenségét. Isten jósága nem hizlalda és nem jótékonysági intézmény. Az isteni szeretet változatlan sugárzása semmihez nem hasonlít kevésbe, mint a jótékonykodáshoz, a vágyak kielégítéséhez. Ha vágyaid közül ki tudsz bontakozni, akkor éred el Istent.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

nagyobb dicsőségére -

mondj le róla. így

ér-e dicsőség?

Megilletődötten szoktam,
olykor a keresztvetésig illetődötten
ezekben a terekben;
miként a bűnös tévelyeg
a vaskos, valódi szavakkal elmesélt
őstörténetekben -
ments meg Uram, minket!
Főleg az ekkora házad nagyobb dicsőségére
emeltető akarattól.

Az egész a te házad -
egy porcikád bennem lakik,
én is a te házad vagyok,
én is a te lelkeddel:
a házad betévelyeg a nevedben emelt
emelkedettségbe, hogy ott
bűnösnek érezze magát -
sehol annyira mint ott,
ahol az ostyában is értünk adattál.

Ez csak a kápolnáid
szűkös tereiben enyhül.
Ahová nem kell káptalan.
Házad vagyok, bemegyek a házadba,
az emberi méretekben vagyok otthon,
ahol feláldozható vágyakban,
lemondásban csikorgó fogak,
hétköznap érő
és vasárnapba hurcolt méretek és
békétlenségek laknak.

Várkápolna, Szigliget (saját)

Jelentés - mindegy mikor

Bedecs Lászlónak

A felejtésnek írok.
Ejteném. Fel.
Ellentétes értelmű gravitáció
vonzásába fújva
szavak csiszolt jeleiben
gomolygó jelentést.
A fel ejtésnek jelentenék.
Jelent ejtenék. Fel.

A felejtésnek írok.
Bízva a harminc-negyven
alkalmanként szavamba kóstoló ember
feledékenységében.
Megrögzött jelentő
lévén a felejtésnek.
Tényleg csak a fel ejthető
jelentés érdekel -

a jelentőség nem.
Most megint jelentés,
fel-le jelentgetés lejtő-ideje jön.
Fel-le jelentők jönnek emlékezet-
vonzásunkba vonva
a romlékonyságot.
Jelentőségteljes szavaik
sorsdöntő tények -

a jelentőség nem
érdekel. Csak a jelentés.
Ami fel ejthető. Jelekbe
ezt rögzíteném.
A felejteni valót.
Mert tartalmuk kopott szavak,
mint megváltás, meg lélek
nekem még miért ne
jelentenének.

Beszélgetés senkiföldjén át

Turi Tímeának és Knausz Imrének

Fedél Nélkül, 2016. okt. 20.

shizoo
Hídavatás

Még jár a komp, kompország két fele,
pont az a távolság, vicsoroghat a végóra
népe az árulókat szemben ringató pallóra,
egymásban egy másik fél mást képezve le.

Még jár a komp, kompország két fele,
mindenféle partokhoz odakötődve,
kapaszkodva sérelmekbe és évfordulókba,
kapaszkodik kompról lerugdalt úszókba.

Még jár a komp, de megrepedt középen,
megrekedt az önelsüllyesztésben,
tükrében magával kiabáló, hasadt
tudatok, megúszni vízbe mártott vasak.

Most minden süllyedés, most repedő palló,
egymásra vicsorgás, megtörő víztükör,
két tábor készül fel, oldala ha borul
a fuldoklásra és a fuldoklásra.