ahogy a Mester

                                           Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában...



Lett helyette más. De úgy akarta
ahogy a Mester. Az ember, aki
csak a tavaszra emlékszik.
A kora márciusi hirtelen melegre
a sarjadó fű szagára a parkban
a barkák robbanására, ahogy
előkóvályog a télből az élet -

arra a ronda sárga virágra, amely
először nyílik tavasszal. A kontrasztra
amit a fekete ruhával keltett.
Kár, hogy nem vörös - mint a Rózsa.
A tekintetre, amely egyszerre volt
kétségbe esett és kíváncsi -
de leginkább kinyílt, akár az idő:
fürdetni akart és megfürödni
a fényben. Lett helyette más, de
eredetileg úgy akarta, ahogy a Mester.

Persze kihagyva a kellemetlen részeket -
mint aki tényleg
csak a tavaszra emlékszik.
Arra nem, ahogy áprilisban
visszavicsorgott a tél és
megölte a csecsemő gyümölcsöt.
A májusi első zivatarból is
a színjátékra, nem a jégre -

s arra főleg nem, micsoda helyen,
milyen fejbe árkolt elmegyógyintézetben
emlékezik. Az ember, aki a gyászában
is csak a tavaszra emlékszik -
arra az egykori tavaszra
amikor először mosta a kezeit.
A tisztaságmánia és a bűntudat összefügg -
ahogy a tavasz és a gyilkosság.

Úgy akarta, ahogy a Mester -
de bűntudat nélkül.Kezet mosni
a fény bocsánatában, a sarjadó
fű illatába heverve. Megcsókolva a
Rózsát. és egyenként
kibontva a szirmait: szürcsölni az
élet mézét. Mindörökre tavaszban,
bukás, és árulás
de legfőképp a gyávaság előtt
mindörökké.

Vonaton

inspiráció: https://www.facebook.com/izabella.jones.52/posts/432854650185534?stream_ref=5

Különös pillanat ez, melyben egy társadalom a teret kívülről néző és azon átvágó lényeket alkot magának, és a vasúti kocsik méhsejtjeibe rejti (helyezi) áldott és szent lelkeit. A pihenés és elgondolkodás e helyein, a két társadalmi érintkezési pont (üzlet és család, pici, szinte érzékelhetetlen erőszakos cselekedetek) között hajózó paradicsomi vitorlásokban helyhez nem kötött liturgiák zajlanak, zárójelbe tett, senkihez sem szóló imák. 
                                                             (Michel de Certeau)

A legmélyebb éjszakában csattogott
tadam da dam, ta dam; a sín alattam -
valami általam nem ismert okból
a fülkében is egyedül maradtam.

Kint vakult sötétben egy-egy egy tanya
fényétől mintha mélyülne a bánya;
szembe bámult velem önmagam
megoszt a fény, ha foncsor a hiánya -

két dolog között. Az egyik megvár
a másik már vár. Nyújtózó idő
tadam da dam, tadam. A sín alattam
úgy fogy el, mint bármi hihető;

léten húzott zötykölő cezúra,
szünetjel. Ahogy nézett önmagam:
purgatórium. Így ha fürdet
a nyilvánvaló a hiányaiban.

Így felejtek

az épületfoglalás közben egyetlen
lövés sem dördült el.
követelik, hogy nemzeti
adást sugározzanak.
zeti nemzeti nem kap mást.
forgalomkorlátozásra számíthat
az élet és béke menete.
a rendezvényt nem zavarta meg.
hőmérséklet várható.


a zöldje élénkebb így eső után
a tarig vágott fű is magára éled.
élesebben csilingelő reggeli zajok
szövik a levegőt.
valahol zene szól. vagy olyasmi.
valaki szövegel. massza szavakkal
nem ül a fülbe. nem úgy ahogy az orrba
az élet illata.
nem úgy
mint az élet illata.


valaki egyfolytában emlékezik bennem.
fürdik a lelkiismeretfurdalásban.
miközben köré szövi a fertőzöttségében
is diadalmas élet
a maga virulens bocsánatát.
sírköveken lépek. gurulok
testek felett holtakon taposó.
anyagukból lettem. az illat is
az ő anyagukból lett -


körém a gyűlöletek táptalaján
frekvenciákon zuhogó szavakból
menetekből és táborokból és
kihallható cinizmusból nem ez az illat
árad.
nem akarok megbántani senkit
de most ha lehet - csak lélegzem
ki és be. az élet illata tudom
a halálé. minden fordítva van.
így emlékeztek ti és
így felejtek én:


amikor csak lélegzet vagyok ki és be -
emlékek álmok életek
szíven markoló illatában fürödve.

Jin és Jang

kép: Herrmann Sándor

szuszogó jelkép

a kanapén - világot

álmodó képjel

Megkeserül

A visszaemlékezésnek is
vannak határai.
A múltba vetett pillantásnak is
kerítése.

Ott ugatnak
mögötte a (test)vérrel etetett kutyák.
Oldalfüggetlen kerítéselés
folyik
és a közös halmaz
az ugyanúgy gondolt
közmegegyezéssel
elbitorolt múlt
a senkiföldje.

Én is gyakorlom a
szelektív felejtésgyűjtést
amikor szándékosan
nem emlékszem a pillepalacknyi
belezárt levegő ízére -
amikor tudom, hogy
mire nem emlékszem.

A visszaemlékezésnek is
vannak határai.
A másféle múltak között
még útlevéllel se -
eltagadott idő disszidense
minden vitázó. 

Én soha többé nem akarok
közös múltba
révedni. Se veletek,
se veletek. Se veletek.

Megbocsátok, de
nem felejtek?

Tűzben túledzett fémtöréseink
idő veszése lánctalpas 
roncsai füstjét -

hadd fújjon
engem is
inkább a feledés.

Bin-Jip és Kiégő izzók (Planetárium 2013 március)

Uncle

annyi várva várt
találkozástól való
rettegést őrzöl


Bin-Jip
tavaszi növény
zene kietlen szöveg-
lépcsőházat jár


Enter
honnan sehova
nyíló ajtók reménye
mögött ha ébren...


Ross and Turn
lehet hiányból
bennünk megütköző csend-
ből a gyermekünk?


Figpeel
milyen áramlat-
nak vagy a hínárhajú
szirén-leánya?


Heavy
nincs mitől félj - a
nyomozás tart, míg köddé
nem foszlik az út


Ploy
Ami kiárad
ösztönösebben nő - mint
amibe hatol


Step
ruganyos léptek
közt lebegőben - mintha
nem gravitálnál


Enjoy the Rest
magad kórusa
nyelne - de megtart biza-
lommal a másik


8 Days
aki ismeri az órák
fogaskerék-ütemét
az szokatlan helyen is
belekezd


Vicky
alkatrészei-
vel ahogy föléd borul
a feloldozás


Heat
ha elég közel
kerülsz a naphoz, mindent
takar előled


Outer Eye
a felszabadult-
ságban nincsenek görcsök -
hisz rendeződik


Noway Boy
elmesélhetnéd
mindezt sokkal szabadabb
égvetítéssel


Diner with a Demon
hogyan köszönöd
ha a szirén éneke
múltán elenged?

Főnök Úr

                                                      Vidákovich Istvánnak köszönettel



annyira várta, hogy ne pattogtassa senki -
meséli a barátom - mint egy gumilabdát.
vagy még inkább felhúzós játékot: ne
húzza fel pattogó rugóig. lendkerekes munkás
gyanánt ne lökje. szóval alig várta, hogy
végre ne legyen főnöke, meg követelődző
munkaadója, aki ráadásul leveszi a fölét.
erről is szól, mondja, a föléről, de őt
valóban inkább az mozgatta, hogy ne
bábozzanak vele. mozog ő magától,
szándékra függesztett marionett. ne billegtesse
egy nálánál akár ostobább akarat.

csakhogy észrevette, hogy nem mindig csinálja
jól. elkúrja a sorrendet, előbb fűz, mint mér
például, kapkodva szerez be, így vissza kell
mennie. az előző pontra. időt veszít és minden
felesleges mozdulattal energiát. és
amióta a maga rabszolgája, senki nem
zavarja haza a civil életébe. összemosódott
a kettő - amióta a maga bábja, nincs
leválasztott civil élete. jó, persze jó:
azonosul. de közben (hogy mást ne
mondjon) csak takarékon férj és apa.

úgyhogy azon kapta magát a minap,
hogy egy szigorú, figyelmes, sorrendre és
prioritásokra kiélezett, döntésképes,
mégis empatikus főnököt vizionál maga fölé,
mintegy a tudata felső régióiba. és bár
vitatkozik vele néha, ágál és meccsel, de
egyre többször hallgat rá. hát nem poén?
kérdezi a barátom. hogy annyi év után,
amikor nyögte az alkalmatlanabbnál
ostobább zsebzsarnokok törpeségeit
annyi év után végre kiszabadulva
csak pár évig bírta a strapát -

nem tud meglenni a felsőbbség nélkül ő se
akit félhet, akit vitathat, parancsolatát
szegve-tartva tisztelhet mint egy nála nagyobb,
csak részben belőle fakadó Urat?

lecsupaszít

lassan elfoszlik a köd - nem mondhatom
hogy ettől kisebb lesz a fájdalom
de a ragyogásban másképp vet árnyékot

*

foszlik a köd - nem foszlik vele
a fájdalom: kontúros árnyékot vet
a ragyogásban

*

keltén köd foszlik
nem kín - bár kontúrosabb
a ragyogásban