Nap. Forduló.

Bizakodó, életigenlő vers Babiczky Tibornak

Ma kezdődik az igazi kaland.
Semmi megszokott. A kezedből
kihulló tárgyaknak más az esése.
Az éjszaka valaki átfogalmazta a
gravitációt.

Vagy téged fogalmazott át
valaki. Másképp kimondott
más ízzel lüktető mondat -
próbálgatod kiejteni, de
nem esik le a neved.

Mintha csatába indulnál a
sérthetetlenség boldog tudatában -
pedig csak vonzódsz, mintha
elég fiatal volnál hozzá.
Olyan új ez a szerelem, pedig
évek óta tart.

Suttogd a fürdőszobatükörben
kócolódó alaknak: "Baldur,
ez a hátralévő életed első
napja! Ma odaállsz. Vele. A
fagyöngy alá! Lesz, ami lesz!"

Vannak vonzások, amiért
érdemes megborotválkozni,
hogy a szőr se. Semmi közétek.
Más a fény esése - nem is érted,
de az a figura ott, a tükörben
fütyörész.

Erdő esőben, zuhanóban

recenziós epigon

Nevetséges vagy ezzel az optimizmussal

Egyenként harisnyát húzok a fákra
de ettől még nem leszek táj.
A panelgombokkal összegombolt erdő
egy öregember májfoltos
koponyája alatt, az elfekvőben.
A teste. Hónapok mosdatlanságának
odahajított sitthalom. De a koponyája!
Gyönyörű. Bár komoly fűrészelés után
lehet csak a szagáról leválasztani.

A Yorick-koponya előállításához
költözz lakótelepre.

A horizont fölött a lehető legmagasabban
lebegő toll kilátástalansága - persze.
A járóképtelenségig bejárt utak.
Csukott szemmel sem
tévedhetek el. Itt a madarak elhagyott
alkatrészét is visszafújja a fészekbe a
hideg, jóleső, reggeli szél.

A teljes elveszettségérzethez túl
messzire látni a tetejéről.
Nem tudsz segíteni rajtam, de fegyelmezett
harisnyahúzó vagyok, egyetlen fát sem
hagyok ki. Néha eljátszik velem
az előző lakók itt felejtett keserűsége
tőlük tanulok fel ejteni.

Valahogy úgy nem félni. Ahogy az erdő
egy öregember májfoltos koponya-
üregébe suttog az elfekvőben.
Valahogy úgy, csak a melegét a
szenvedélynek, amiből kór. Terem.
Elengedni az emlékek érfalán lassan
gyöngyöt izzadó felejtést is. Mert
nem önzés és nem is gyávaság egyedül meghalni.

A következő lélegzetvételig ellátok.
Valaki úgyis a hálózsákján áthatoló
tűlevelek szúrására ébred. Felkel és
szemetet szed. Szavakat a lakótelepi konténer
túlcsorduló, érzelmes pofája számára.

A többire elég a kellően megtisztított koponya.








- A vers lényegében Marci Eső c. költeményén ül - s ennek az attitűdnek van egy általam régebben már megírt komplementere, a Határátlépés
- és bár nagyon nem szeretem külön kezelni (a fejemben az Égösvény utószava), de a versképző élmény eddigi legerősebb horgonya a Béla

Eget mér, és

recenziós epigon

a mámor igazsága nem a te igazságod
azt nevezed húsnak amit tenek nevezel
de én téged tegezlek -

azaz engem.
mert ez folyamatosan befelé beszéd
mormolás a róka csámcsogása közben
senki nem kell értse rajtam kívül -

azaz, persze hogy jó volna, ha értenétek.
hiszen minden magamnak meggyónt
falat a mindenki éhének tömése
hiszen minden április csak egy
fejjel lefelé fordított november
neked, nekem, nekik -

azaz van akinek folyton tavasz van.
de sajnos akkor lennie kell
olyannak is akinek folyvást ősz -

azaz a pontosítások konferenciáján
te és én értetlenül állunk.
az eltévedt golyóval pontosan a közepén
eltalált eltévedt céltábla előtt -

azaz a felhasználói feltételekben megfogalmazott
figyelmeztetések a figyelmetlen
össze-vissza lapozgatásra is vonatkoznak.
mert amúgy szakadék vagy eltévedtél
nincsen hova hidat rakni -

azaz a mámor igazsága az
a mámor igazsága.
ez nem gyónás -

azaz gyónás. de
minden beleúszónak random
másik csepp vize
érzik sósnak.