A következő címkéjű bejegyzések mutatása: napló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: napló. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. december 3., kedd

Napló, 29.12.03.








mondjuk úgy, hajnalban dőlt el, hogy
nem írsz a tegnapi napról.
mert panaszkodnál, de
valójában ilyenkor is dicsekszel.

azóta egyfolytában nem írsz
a tegnapi napról,
mondatok dermedt darája ütlegel,
igében rekedtél, ami csak
a bőrödön olvad,
tiszta vicc, egyfolytában nem írsz -

egyfolytában feszít, amiről
nem írsz, hiszen így döntöttél, hogy
nem írsz a holnapi napról, és
ez így van jól,
mert bár tükörbe nézetett, ezt
a nézetet tényleg csak te látod.

ez egy nem írás
rögzítése, amikor nem írsz a tegnapi napról,
mert ha dicsekednél is,
elsősorban panaszkodnál.

ripacs dolog volna, írni a holnapi napról,
egyszerre játszani a részvétre és a dicsőségre.
amúgy is -
nem lehet úgy fordítani a tükröt, hogy
te ne lásd, és mégis
téged lássanak benne.








2019. november 28., csütörtök

Napló, 29.11.28.






A feleségem azt álmodta,
valahol wellnesseltünk;
nem esett jól neki
az ébresztőórára felneszelni.

Én nem emlékszem -
amikor zárva az ég,
jobbára befelé zuhan
amit felküldenék.

Tudja, hogy mi várja:
molnárkodik egy taposómalomban,
előre látható, mégis váratlan
garatakadozásban.

Tudom mi jön ma, írnám:
miközben a mások garatába
hordom a megrágható örömet,
átnedvesedem.

De soha nem tudom, mi jön -
soha nem tudjuk, ki jön,
pontosabban soha nem az jön be,
aki kopogtat.

Mégis. Ilyenkor, átható
esőnek idején még a váratlanban
is ott lakik valamiféle
gyöngéd, de kíméletlenül
ismerős álmatlanság.