 |
| Pethes Mária képe |
Pethes Mária:
Makrókozmosz
tágul és zsugorodik a kozmosz
tágul és zsugorodik a kozmosz
a távcsőben az űr végtelen
temetőjében kihunynak
és születnek új bolygók
lidércnyomásos álmok
léggömbje pukkan
a hold ezüst porát
felsöpri a hajnal
holt kráterek várják az embert
akit a mesteri módon megfogalmazott
hazugságok igazzá bűvölnek
aki képes megteremteni egy élhető világot
megfejteni a véletlen találkozások
üzenetét és legalább
a róka álmát megszelídíti
mint megbízható évszak levelei
halotti leplek suhogása jövendöl
a fényben fürdő lényről
akit a fennenvaló saját képére formál
ő az akinek lába eltapossa
a sötétséget napkeltében induló
repülőgépek karcolják az égre
vágyai térképét
arcára tapasztja ujjai tíz
beazonosítható holdját
hogy ne lássa
milyen lassan őrölnek az értelem
kerekei a tejút fehér tejét issza
villámlások vak szünetében
lehajtják fejüket magukba néznek
a teleszkópok és ahogyan télen a havat
eltakarítja a gondolatokat a nap
de a test nyilallása
megőrzi a lelki fájdalmakat
elúszik az idő
tengerén a megmentő
hajó a kapitánynak pont elég
bizonyíték a föld formájára
a horizont homorúsága
shizoo:
Kicsiben
maradj meg mozdulatlan
nézésben amíg körülötted
meg nem nyugszik az imbolygó
elvetemült táj
ez a tűzijáték csak a két
alapvető réteg között fennálló
felületi feszültség látványos
nem is veszélytelen szerelme
most úgysem látszik az
elérhetetlen anyagcsomók fel
zuhanni csábítása
élhetetlen gáz és porgömbök keringnek
a magunk lakhatósági zónáján kívül
akár a villámlás drótokba csavarva
úgy megfoghatók
eltaszítottuk magunktól a lassú
légzés világfatörzzsé növekedését
halotti leplek hulló levelek
ősz törzsek alá fekvése csábítását
lépéshelyeket követeltünk ott
ahol a lépés kizárólag dicsőség
villámok dörgő erejével tolattuk
fel magunkat erőszakkal meztelen porig
formáló manipulátorujjak végei tartják
az arcunkra tapasztott kétségbeesést
kísérleti fázisban piacra dobott
nem rendeltetésszerűen használt
szemellenzők
csak a kilehelt pára rejti jól
a test végetlenbe tartó
kivédhetetlen zuhanását
a zuhanás csak a villámlás megvilágító
fényének szünetében szünetel
mikor felhős felettünk az ég
időlegesen eltakarja a vágyainktól
beszennyezett hiányok
által fényszögekkel kivert
sérült hiányos kupolát.
*
isten öléből
kivetve végetlennek
tűnhet a tükröd
shizoo:
Kicsiben
maradj meg mozdulatlan
nézésben amíg körülötted
meg nem nyugszik az imbolygó
elvetemült táj
ez a tűzijáték csak a két
alapvető réteg között fennálló
felületi feszültség látványos
nem is veszélytelen szerelme
most úgysem látszik az
elérhetetlen anyagcsomók fel
zuhanni csábítása
élhetetlen gáz és porgömbök keringnek
a magunk lakhatósági zónáján kívül
akár a villámlás drótokba csavarva
úgy megfoghatók
eltaszítottuk magunktól a lassú
légzés világfatörzzsé növekedését
halotti leplek hulló levelek
ősz törzsek alá fekvése csábítását
lépéshelyeket követeltünk ott
ahol a lépés kizárólag dicsőség
villámok dörgő erejével tolattuk
fel magunkat erőszakkal meztelen porig
formáló manipulátorujjak végei tartják
az arcunkra tapasztott kétségbeesést
kísérleti fázisban piacra dobott
nem rendeltetésszerűen használt
szemellenzők
csak a kilehelt pára rejti jól
a test végetlenbe tartó
kivédhetetlen zuhanását
a zuhanás csak a villámlás megvilágító
fényének szünetében szünetel
mikor felhős felettünk az ég
időlegesen eltakarja a vágyainktól
beszennyezett hiányok
által fényszögekkel kivert
sérült hiányos kupolát.
*
isten öléből
kivetve végetlennek
tűnhet a tükröd
