2018. április 7., szombat

skizofrén árnyék








azt álmodtam, hogy megzsaroltam a
maffiózó hatalom engem zsaroló csicskáját
hogy eltöröltetem a maffiózó rokonommal
aki amúgy a rendszer része -
azaz úgy váltam álmomban a rendszer részévé
azzal a pragmatikus valőrrel
azzal az önvédelmi ösztönnel
ami az adott hatalom nyelvén operál.

varjútoll árnyék söpört át
lassú folt a tornyaim felett:
két fényforrásból a testhez rendelt vetülés
kettéválva skizofrén árnyékot alkot
a repülés árnyéka kétfelé vetül -
egyik árnyékot se kérhetem meg
hogy hagyjon engem békén -

azt álmodtam hogy soha többé nem szerepelek.
úgyis csak színfolt voltam egy szivárványszínű palettán -
lassú folt a tornyaim felett.
minden sietség nélkül kel a nap
de amit lélegzetvételbe csomagol a jövő
hiába kérem hogy hagyjon békén.
árnyékok kergetőznek a reggel öregasszonyarcán -
az a totalitás károg a tornyaink felett
amibe a hallgatással is beleegyezel.

varjúnap szavak
keresik tollba bújás
lehetőségét

azt álmodtam hogy felmérhetem a
hazugságainkból táplálkozó férgek természetét
amiről a mesteremnél olvastam este lefekvés előtt.
a férgeket is hiába kérem hogy hagyjanak békén -
a bennünk lakó varjak szárnysuhogása
borzongatja a bordák szorongó rácsait
még életben vagyok és már férgeket etetek -
minek maradok. így. minek maradok meg.

holnap eldől ami a földön hever.








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése