Teljesség-átiratok (34.)

kép: Vörös Eszter Anna

A gondolatok visszája és színe

Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál megteremtetted.

A természet a természeti-világában alkot, a lélek a lelki világban. Ha egy ruhát, bútort, akármit készítesz, előbb kigondolod, vagy is a lélek világában megalkotod, s csak aztán készíted el a természet világában is, természetbeli eszközeiddel. Igazi alkotásod nem a természetben, de a lélekben levő; egyik előbb-utóbb szétromlik, másik belérögződött a keletkezésének perceibe. S aki nem a jelenben és nem az időben létezik, hanem az idő egészét áthatja: nézi alkotásodat.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

holdpára élőt

képzelsz, földszínt harapót -

nekünk. magadnak.

milyen alkat a zivatar milyen alkat az elviselője

ha a morgás a harag pontozza a sűrű esőt
hogy látod bele csöppjét hogy látszik a cseppje belőle

természet lehelete szél és szava villám-sűrűje, sőt

hogy látszik bele a kalitkából szabadult vak idő
milyen alkat a zivatar milyen alkat az elviselője

hogyan éled a tüdődben rögzült pitypangíz levegőt
ha a morgás a harag lihegi a testet a sűrű esőbe

*

lépsz vezeted paripád 

felhőárny feketéd

odaképzelsz a kezedbe

pajzsfura pici ernyőt

lépsz vezeted paripád

az időt is te találod

létre teremted a lépést
nem ahogy a felnőtt

lépsz vezeted nem 

várat raksz szigetet

felmeredő falakat

fáj-lukakat a szélbe

lépsz vezeted paripád

felhőárny feketéd

égotthon éjpalotás

úgyis sehovase fér be -

*

lényege szerint képzeled - és mégsem ragad az időben

ahogyan képzelted - a megjelenése jogán az a lényeg

aki elképzelte - az lényege lévén (ha, talán) az időtlen

zivatar jön - távol sűrű pára alól pislákolnak a fények.

földpára élőt

képzelsz - holdkarimába

ívet harapót

Palinta

énféle két
én félek ét-
vágy félelem
vágyfél elem
elemi vagy fél
vele mi agyfél
énféle kitt
én félek itt.


*

az elkapott fonálon hogyha fel
jó ha tudja kedves: hinta-leng
s amint feszül húrlengés hárfa-peng
önelkapó fonál - engedje el

jó ha tudja kedves: elmereng
feszült fonálon lengve bárki testes
a hinta jó ezt jó ha tudja kedves
mintha úszna jó hajó ha fent -

torokkal mégse tartsa túl rekedtes
csendet ég légvétel nem szelel
a láb kalimpál mintha futna lent

jó ha tudja kedves: hinta-leng -
áldozzon inkább teste bárkivel
úgy elkapott fonálon mégse tettes.


*

tudom hogy hogyan
érezheti magát egy
tériszonyos rügy

Születésnapi köszöntő

fotó innen. kitudjaki?

ugyanaz a kő ugyanaz a kő ugyanaz a kő
ugyanaz a sziszifuszi kő nézd pici kő
ez az amit elbírsz kő ez a méret az elbírsz vele kő
még pont elbírsz vele kő nehezen a csillébe kíséred -

ugyanaz a kő a gyomorban a hólyagban a vesében

Mása-növesztett kő nézőkő hurcolt felemása

sziszifuszi kis múltpöcs mit tud a mit hogy tartó

hétköznap keserű hidegéről mit tud a kőbe kísérlet -

azaz hát elvtársak megint mi a faszról van szó?

*

első rétegben a szoborba szuszakolt tektonika

az a valóság, amit most szimbolikájával együtt

"mit tudsz te a kőcipelésről kőember" fitymál

a kortárs hétköznap asszonykőcipelője.

egykori kőcipelőt mauzó- szimbóleumok nélkül a friss

ökölbe szorult kőbe szorult gyomorasszony

nyomorasszony fitymálja magában

mert a szoborba cibált valóság szimbolikus

rezgései nem utalnak. az egykori széntolvaj

csősz csendőr rendőr kapuőr szigorára felnéző

nyomorember nincs a szoborban

csak az van benne amit jelentene - le és fel jelentene

súgva a súgottat és a fennhangont egyként

mert piti tolvaj elengedték amikor a 

forradalmi aknamunkás nagyhalaknak énekelt.

második rétegben a kőtest felszínén csurranó

fény elszénkristályosodása - ahogyan a tisztán

kiejthető kérdést facsarja limemód vodkamartinijába

a szobrot megrendelő hatalom - nézd ez a 

nem múló feladat vár rád építed görgeted és épül

kitaláljuk a holnap szénkristályszerkezetét

fárasztó munka fárasztóbb mint a kőcipelés

amivel vesekőcipelő hétköznapi lényeddel szemezel.

harmadik rétegben a tény - tudjuk hogy

hazudunk tegnap ma a holnap sárőrületében

kristályos márványt hazudunk döntött fahelyekre

létsugaras fényt nyomorokra a cimborakör mért

sugaras szélén túl is delejezzen a kőbe rakott éh -

fogja el undor a keveset aki érti de úgyse

moccan a faragott kő moccan a lecsiszolt por

fújja a szél márványpor csukd be a szemedet.

negyedik rétegében a fétis ahogy befaragtattuk

távolító gesztusként a soha érintett köveket 

úgyis lesz mindig annyi barom az igába amennyi

úgyis lesz mindig morzsolt sors vesekőasszony

sziszifuszmanusz és a többi névtelen rabszolga 

a nép fenség többség kétharmad három négyharmad

választó választ válaszol? kőszáj. nem beszél.

ötödik rétegében a libasor ahogyan egymást 

jámborkő tűrve araszolnak a kőbe simult éveken át

kerék alá araszolnak - gördül az állami verda

kormánynál vártán hivatalban TEKben tikkel

a cseléd tűzközeli füstmart napszemüvegben

gördül az állami verda a seggek alatt a szirénák

szólnak lehegesztett csatornafedélbe kapaszkodik

rácson át pislog a foszlások krónikása.

hatodik rétegében a szépség koldusa. hiszen szép.

hetedik rétegben a sátán. ha hiszel.

a történelmi szükségszerűség. ha nem hiszel.

szűklátókörű farizeusság. ha hiszel.

kiábrándult feneketlen cinizmus. ha nem hiszel.

kőtáblaszerűen monolit lelkek. ha hiszel.

hidegfejű elmebetegek. ha nem hiszel.

farkasvakságban szenvedő hívek. ha hiszel.

ibizázó gennyes szociopaták. ha nem hiszel.

ha hiszed, ha nem. csak a nézés van.

néző vagy. kedves nézőink.

egy háromerrel forrradalmi pumpáspárt

önelfelfújását ünnepeljük.

*

ugyanaz a kő

ugyanaz a cipelő

ugyanaz nézi

ugyanaz a kő

ugyanaz a cipelő -

kőbe gyűrt tükör

ugyanaz a kő

ugyanaz a vonszolt

nem moccanó szobor

Halacska

Kép: Kiss Marianna

gömbakváriumban úszunk
létfoltpár reflektorfénycsáp
dereng koralltelep tér
hozzád ér hullám fenéksáv

gömbakváriumban úszunk
aszfaltredősekélyben
nézésem hozzád ring érint
lúdbőröz féljen ne féljen

gömbakváriumi szűk tág
mosódáshorizont oszlik
nézésem borzongat éhes
nézésed csalánozó trip

gömbakváriumi tág szűk
éhségek égéhet égnek
fölénk a nyomás magoslik
mélységet szivárgó térseb

gömbakváriumi szűk tág
teljesség harap ha éhes
létfoltpár reflektorfénypár
csalánoz egymásból mérgez

gömbakváriumban úszunk
áramlat reflektor harapdál
otthonzug panelkorallváz
odáig sodor maradjál

A közöny természetrajza

kép: Haang Solo

"Nézd. Ez a kirakat

is üres. Ezt

akár kibérelhetnénk."

nem látod a képen az indiánt.* pedig ott van,
keresd meg a képen az indiánt. elbújt a képen
az indián. ha megtalálod, meglepődsz, hogy
mennyire nem bújt el a képen az indián.
hogy mennyire elöl van a képen az indián.
hogy valójában az indiánról szól a kép.

valahol bennünk bújik el az indián. elbújtatjuk
magunkban az indiánt. elé látunk mögé látunk
nézd ez a kirakat is üres. nézd milyen jó kis
szekrény. pont jó lenne a műhelybe. nézd valami
barbár összefirkálta a telefonfülkét. jé! nézd
telefonfülke, használ ilyet ma még valaki?

öntudatlan indiántalanítás. nincs közünk hozzá.
látni se akarod az indiánt, nemhogy képen
keresgélni. épp elég indiánt kell látnod lépten-
nyomon. az indiánok remek nyomkeresők.
miért nem tudják otthon, négy fal között csinálni?
vagy a város szélén. miért nem rezerválódnak
maguktól - hiszen indiánok. ott a helyük.

"Nézd. Ez a kirakat

is üres. Kibérelhetnénk,

de minek!"

*múltbeli képrejtvényes játék volt anno a Fülesben, keresd az indiánt... a rajz elemeiből sejlett elő, ha az ember túllátott azon, amit a rajz úgy egyébként mutatott.

Búcsú nélkül

Peter Keetman

őrizd meg

gyöngyfüzérfüggöny védte

kinézetét - hisz indul

*

őrizd meg

gyöngyfüzérfüggöny védte

tekintetét - ha indul

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (26.)

szerelmét virágba

légző aljnövényzet

kelteget, vén törzs

*

gyökered szálától
ágvégig nyújtózol
holt kéreg-éjt törsz

*

elhullt fakéreg

bomlásából éled -

légző aljnövényzet

*

egymást tápláló

halál Eszterláncával

élesztesz, élet!

Himnusz soha, semmikor

                                                                                                         Nagy László emlékezetére*

Viola Loretti

Te sehová se tartozó
Szétszálazott hiába szó
Szél élén röptét-hámozó
                  gyönyörűm, ne segíts engem!

Tépett toll éhe-karcosa
Lopott fémfényű harcosa
Irgalmatlan csőrű tusa
                 gyönyörűm, ne segíts engem!

Kémények szélén füstköd-éj
Kihűlt tavaszba gyűrt kedély
Holdvisszfény-marta szenvedély
                 gyönyörűm, ne segíts engem!

Reggelbe vágó éje-hang
Gyásztollruhába, mintha rang
Te lelket kongó egy-harang
                 gyönyörűm, ne segíts engem!

Harctér sebére éhező
Hazátlanságot mérgező
Csatazaj-hangú vérmező
                 gyönyörűm ne segíts engem!

Repülés hullám-széllovas
Minden időben szárnya-vas
Döggé daloló csőrszavas
                gyönyörűm, ne segíts engem!

Családom őre, füst-öröm
Ha kő csikordul körmödön
Megsápad bármin küszködöm -
                gyönyörűm, ne segíts engem!

Iszonyattól ha szédülök,
Ha a pimaszság felböfög
Belőlem árad, mintha dög -
                gyönyörűm ne segíts engem!

Megülsz ha sorvad, vállamon
Enyém a semmi, vállalom
Kardom csorbulni hajítom
                gyönyörűm, ne segíts engem!

Alkonyod éhes pamacs toll
Holdárnyék-gyűlő ragacstól
Megfulladok ha haragszol -
                gyönyörűm, ha segítsz engem!






*Szeretettjeim közül neki: ha már elbitorlom az egyik legszebbjét... szintén ma tesszük közzé a Könyvvizsgálókon az Adjon az Isten című versére gondolt szavaim. Nézzetek rá.