 |
| Pilinszky János |
...miért hagytál el engem?
Napja körül folyvást zuhanó vonzás -
csak akkor érzed magát a zuhanást
ha egy pillanatra megszűnik benned:
hogy hozzád képest mindenki. Minden.
Szégyen és dicsőség. Hogy ebből
a ránk mért közös térdre roskadásból,
egy pillanatra áradó fényének
ösztönéből kivonod magad.
Szégyen:
kivon az Isten. És dicsőség:
ha ezt a kegyelmet térdre rogyva
a többivel közös elvakulás
alázatába korrigálod, hiszen
te sem vagy nálunk különb.
