2017. szeptember 18., hétfő
A felfázás mitológiája
kinevezett a lehűlés -
a párapárnás hajnal vágta hasadékot igazgatod
a derekadon.
magad hasítottad, hogy hozzád férjenek
a jelenlét hiányán babráló kis kezecskék.
épületestül nem
ezt a tervrajzot mutogatod, de
nekik ez került kézügybe -
leépítenek ezek az elszalasztott pillanatokban
éleződő vágyak.
kinevezett a lehűlés -
ezt minden ősszel megtapasztalod.
a nyár tűri a habozást,
a sebszélek mentén süvítő éheket -
magad hasítottad, hogy hozzád férjenek
a jelenlét hiányán kinyíló képzelt testek.
épületednek nem erre a
horrordíszlet szárnyára vagy büszke -
ezt az igazgatóságot kizárólag
félig nyitott, elképzelt ajkak lakják.
kinevezett a lehűlés -
és megint betöltöd ezt az igazgatói pozíciót
ha már a hasadást
képtelen vagy betölteni a derekadon.
igazgatod a jelenlét hiányát eltömő párás
ott sem levések mentén hasadó
anyagot.
a párapárnás hajnalba képzelt testek
jelenlét-hiányon ki-be járó
csípős lélegzetében.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése