Pride slam

Stekovics Gáspár képe

Nyújtózol felénk

léptünk imbolygó végén -

szia, végtelen.

Végig kellett gondoljam ezt.
A Pride első blikkre a melegekről szól, meg az elfogadásról meg a kisebbségekről
hogy legyen mit elfogadjon a többség.
A másságot: ha valaki leszbikus, vagy meleg és ezzel kevesebben van.
Vagy úgy van kevesebben itt, hogy a bőre színe más, cigány az illető,
ha úgy tetszik jobban: roma -

vagy idetévedt kun, jász, sokác...
vagy idetévedt arab, kopt, perzsa, afgán, etióp, kenyai, és így tovább...

vagy csak másképp gondolkodik, szabadon szívna, más a testképe és
viseli is magán -
szóval ez arról szólna, hogyan kell a többségnek a kisebbséget elviselni -
rád van varrva a másság, szívem...

Végig kellett gondoljam ezt, mert keresztény heteroszexuális fehér férfi vagyok, úgymond a többség
kábé fele -
még csak nem is vagyok zsidó...

Szóval én volnék a többség. Úgy kell rátalálnom az érzésre
amit a kisebbség érez!

Nem nehéz. A világ népessége jelenleg hétmilliárd-ötszáztizenötmillió
kilencszázhatvanezer-négyszázhuszonöt-hat-hét-nyolc,
harmincnyolc-századmásodpercenként egyel növekszik,
ez másodpercenként majdnem három ember.
És ennek alig tizenöt százaléka keresztény és fehér és férfi
és a számom egyre fogy.

Naná hogy fogy, én vagyok - avagy a rasszom - a nyertes,
és a nyertesből sose ömlenek az utódok.
A vagyont nem esik jól apró darabokra tépni
vagy eldönteni hogy a jussom kinek jusson kinek ne jusson...
Inkább nem szülök - azaz hát nem szülnek a nőim -
vagy maximum egyet...
Nekem sincs gyerekem...

Így viszont én valójában egy kisebbség vagyok, amelyik folyamatosan úgy viselkedik
mint egy többség.
Félő, hogy mindig is kisebbség voltam - már hogy a rasszom mindig is kisebbség volt -
csak a legsikeresebb, mivel belőlem hiányzott
a legtöbb gátlás, fék, imádtam a bűnözőimmel hódítani
az Új világokat, egyáltalán sose tudtam - mármint a rasszom
sose tudott meglenni a terjeszkedés nélkül.

Lehet, hogy valójában folyton kisebbségek vezetnek bennünket
- a saját rasszomon belül is -
a leggátlástalanabb kisebbségek, ezért félnek, ezért gyűlölnek
ezért keltenek indulatokat ha tehetik, hogy féljünk és gyűlöljünk, mert kevesebben vagyunk és a kisebbségek vannak többen - pedig ha mindenki más, mármint abban az értelemben más, valamiben más, érted - akkor
úgy logikus, hogy valójában senki se más...

Szóval én vagyok a győztes - avagy a rasszom, a vallásom, a nemem, a heteroszexualitásom a győztes -
de ettől még csak egy kisebbség vagyok aki
a fenyegetettség pózában tetszeleg -
holott önös érdekből nem szaporodom túl,
egy kisebbség vagyok aki viszont a fenyegetettsége érzésén és az ebből fakadó
félelemkeltésen túl nem szereti, ha erre emlékeztetik.

Én vagyok a nyertes. Minden empátia nélküli nyertes
kisebbség vagyok. Számszerűsítve
csak egy uralkodó kisebbség -
a végtelennel szemben imbolygó lépéseim végén.