tárgyiasítás

olyan makacs, utánam kúszó tárgy vagy
mint az a létra, amit jobb híján használtunk
a galériára, aztán mikor panelba költöztünk
otthagytuk a lépcsőházban - mire
használtunk volna ott egy tizenegy fokú létrát -
és most ez a létra recseg, méltatlankodik, verődik,
harap az ujjamba mert elhozta abból a házból a
főnököm, ahol már nem kellett, és a létra
emlékszik rá, hogy nem kellett, hogy nekem nem kellett -
és most hogy kell, hogy kellene, hiába mondod, hogy 
makacskodom, hogy ez csak olyan,

ez ugyanaz az utánam kúszó, bosszúálló tárgy,
megismerem a horpadt harmadik fokát.


olyan makacs, utánam kúszó emlék vagy
mint a csempész barátom autója - szerintem
ma elbicikliztem mellette reggel, megismertem a
horpadást a bal első kerék felett a kasztnin,
éreztem, ahogy utánam fordul a reflektorával, hiszen
egyszer órákon át álltam a horpadás fölött
és bámultam, széles terpeszben, tarkómon a
rend nyomatékos kezével,

hiába mondod, hogy makacskodom, hogy csak ugyanaz a 
típus, én megismertem a kasztnin azt a horpadást.


nem, mégsem olyan - makacs, utánam kúszó lelkifurdalás
vagy akit elmulasztottam, mert kelletlen voltam, mert
igazán semmirekellő voltam, csak a lehetőség íze kellett,
a számban bizsergő elektromosság íze, szerintem
a félelemé, hogy mi nem lesz,

és most hogy utánam kúszott, hiába mondod, hogy
csak olyan - bele sem kezdek, mert hiába keresem
rajtad azt a horpadást, amit okoztam.