Kicsi Fury

A mámor lánya két világban - vagy egyikben sincs
otthon. Az anyja kizsákmányolt pillantására teríti az
apja vadászkabátját. Mindkét világban várja majd
liget; levelek lemondó hullásának sóhajával telő
összegyűrt sörös-doboz lesz. Szeszély és sóvárgás lánya;
az elfogyasztott hús leánya. Kicsi Fury; maga az éhség
bocsánatkérése.

A mámor lánya koravén, folyton zavarba hozza a
nevelőit. Ijesztő dolgokat kérdez és felnőttszemekkel
tekint a terelésre. Mintha tudná, a zsákmány mindig
puskacső elé terelődik. A szívből kitépett folytonossági
hiányok gyermeke, egymás lélegzetéből lopott kicsi,
furi élet. Érti a matematikát. De érti a növény sajátos
birodalmi kiterjedését is; kíváncsisága mind a két
világba ágazik. Amíg aztán az egyiket - mert ketté
nem szakadhat - kényszerűen elfelejti.

A mámor lánya vágyból és bosszúvágyból és
éhséget tápláló jóllakottságból született. Lehetne
engesztelődés, ha levetné a belőle sarjadó
éhet és jóllakottságot - amit a két egymást maró világ
egymás ellenében ráaggatott. De mindig elfelejti az
egyiket - s a szabad vizek mélyén addig nő, erősödik
feledésben a feledett árnya, amíg végül vadászni nem indul -
eleven seb keresi magára a gyógyírt.

Szegény Fury! Meséld el neki önmagát, sűrű álmot
susogó erdőm! Mert az éjszaka Farkasa elrejtette ma
csillagnyulait. Ilyenkor még nehezebb a bőrbe kötözött
fogság. Az éh felébred és a szélbe szimatol; s amint
megérzi a félbe tört lelkek félelemszagát, vadászni indul -
önmagára.

Chiara Bautista képei... itt is van vele egy rövid interjú, meg néhány kép...