Mayer, Nolan és Kosztolányi uraknak köszönettel
Egy reggel - sűrű mámorok után
fordultomban észrevettem
fél szemmel, hogy a plafonon felettem
testet ölt egy kétméteres kopasz fej
hegyes fogakkal értem hajolna le
az ajkán éhe nyála, lélegzete
az orrából átborzongatta bőröm
szóval ez a kétméteres, éhes
csillogó szemű óriás
cezúrát húzott volna az időmön.
Persze felültem, mint akit rugó lök -
összeránduló, sajdult tagokkal
amelyek szinte érezték a fogsor
harapását - hisz alapos okkal
zabálna az, akit estig zabáltam:
mámorát hamis szerekben sokszor -
napok során szakadatlan enyhe
részegséggel tántorogva át
a munkaidőt és az éjszakát.
Felnéztem, az ember ellenőrzi
a valóság szélét, ha elvéti néha -
felnéztem persze - s ott vigyorgott
szegény lelkem mámor-rohadéka:
mintha cafatokban tapadnék máris
nyálkás fényben csillogó fogához...
csak ennyit mondott kíméletlenül:
"még mindig álmodsz..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése