2019. január 8., kedd

kiskedd

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben...






összemarkolt
gyúrt tészta testem
nyomódásában hagyva
az ujjlenyomatod
lebuktál Uram mondanám de
nincs most erőm a helyszíneléshez

különben is
lehet hogy csak a saját
ujjbegyem rajzolatát
rögzíthetném a lobbant sebben
lehet hogy a körém font tükörkép
tetszelgése tamáskodott

lám mire eszmél akit ott hagytál
egy állomáson csatlakozásra várva
egy jelentéktelen időpontban
bölcső fájától és
fejfától egyként távol
lebuktál Uram mondanám de
ez itt a bűncselekmény
tökéletes hiánya

annyira tisztelsz
hogy már nem is érezlek
felszabadított rabszolga akinek
áttetszővé foszlottak az urai
ruhaakasztón felejtett
fehér hálóing vagy Uram
reggelbe pislogó fodor
vagyok hiányod foszló ruháján


*


ennek a tükörképnek
könnyű hátat fordítani
amint magadra veszed a
kalauz szerepét

egyre kevésbé hiszek benned
lebuktál Uram
egyre inkább tudlak




2019. január 7., hétfő

Ferdítés tócsa-tükörben


a sensei képe



Yoshiro Kimura:
…記憶の透明度…
言葉は途切れても
心はまだ絡みついたまま…。


shizoo ferdítésében:
emlék-jeled
szavakat nem tükröz, szívet
még mindig markol


*


(első-benyomás vers:)
milyen gyökérzet
nőhet tócsa tükrében
látszó fa fölé?









2019. január 6., vasárnap

Fury*

Chiara Bautistának
Chiara Bautista képei



mámor nagylánya -
most szükséged volna a
ceruzájára

miből gondolod
hogy visszajátszva másképp
játszanátok le?









önmarcangolást
tennél kifinomult
konyhaművészetté

bánt, hogy így vagy úgy
elégtételt veszel a
pengén-járásért

szirén-mivoltod
a végén téged fal fel
kedves Ariel









anyád szerepét
mély átéléssel játszod:
szív húrja zeng-bong

mérgek és mámor
festik a fejed fölé
mártír-koronáját









széles gesztusok
romantikus (drogos)
delíriumában

minden szerelmem
(majdnem minden porcikám)
haza akarna...

fullasztó önvád
vég-húrján csak majdnem
minden porcika lóg










mert látod... egy rész
mindig itt marad belőled
ébreszteni

pohárnyi, csészényi 
tenger sellője: hogy
mámorlányt** ringass





*van egy közvetlen, nagyon fontos, értelem-nyitó mese-előzménye
**így zárul a kör, Kicsi Fury a végén mindig így kerül egy másik mámor lánya poharába; e jelben az első bejegyzés nyitóképén...

2019. január 5., szombat

Bruegel két majma


id. Pieter Bruegel: Két majom




Wysława Szymborska:
Bruegel két majma

Így néz ki nagy érettségi álmom:
két majom ül az ablakban láncra verve,
mögöttük röpül az ég
és fürdik a tenger.

Az emberiség történelméből vizsgázom.
Dadogok és kertelek.

Az egyik majom gúnyosan néz rám és hallgat,
a másik szunyókál,
de amikor a kérdésre beáll a csend,
finom lánccsörgetéssel
súg nekem.
              (Studiolum fordítása)





shizoo:
Két majom

Így, ablakba rakva látom
perben megítélt szavak, faragott héjak, színek kiabálóit,
ég szárnyalni nyílt,
és tenger fullasztó távlatában.

Kettős szerepben folyvást két majom:
a művész és tetszelgése a tükörben.

"Befelé nézz. Arra vannak a tájak,
ahova láncod enged",
mondja az, aki szunyókál.
A másik szemében valami makacs
szökési kísérlet álma
súg nekem.







- a képről s szövegkörnyezetéről gyönyörű bőséggel beszél A Wang folyó versei felületén a fordító, Studiolum (akitől épp most tanultam meg, hogy amikor képre írok, ekphrasist csinálok)

2019. január 4., péntek

Rácsodálkozás: Hasegawa Tohaku (2.)


Hasegawa Tōhaku. Willows in Four Seasons, late 16th century (Momoyama period). Pair of six-panel folding screens; ink, color, and gold on paper. London Gallery, Tokyo (bal oldali tábla)




széljelző ágak
inognak felhőt tartó
koronád felett

*

fagy foga csikordul
makacsul légbe szórt
leveleiden




Hasegawa Tōhaku. Willows in Four Seasons, late 16th century (Momoyama period). Pair of six-panel folding screens; ink, color, and gold on paper. London Gallery, Tokyo (jobb oldali tábla)


- két angol nyelvű cikket (az artsummary.com ill. a culture trip oldalán) és a Wikin található összefoglalást nézzetek meg a művészről...  figyelemre méltó élet, figyelemre méltó képek...

2019. január 3., csütörtök

Koprodukció (1-2.)

Györgyi Csabának

Györgyi Csaba: Encounters (akvarell)



öntudatlan örvényben
két 'tudat-zárvány'
tapintja egymást

*

'vagyok' rémületére
rezonál bennük az
'ő is itt van'





*Györgyi Csaba: Wingless Dancing Bird (akvarell)



madár. az egész
tollba burkolt lényével
'látja' a szelet

*

madár. nem átall
tollba 'fosztott' lényével
szelet kavarni








*Csaba a tavalyi év egyik Prágai Tamás díjasa. Tessék rápillantani a Vendégszöveg blogra. Mint két idegen című kötetét szerencsém volt bemutatni, s írtam is róla. Ha csak egy írásra van időtök, a Prágai Tamás emlékezetére írt Három csészéről legyen, amit tőle elolvastok!

2019. január 2., szerda

Rácsodálkozás: Hasegawa Tohaku (1.)


Fenyőfák (Shōrin-zu byōbu) bal oldali tábla


ködbe vesző út
gyökerét tartó fák közt
vész el a múltad

*

ködbe vesző út
gyökerét tartó fenyők
rejtik a jövőd




Fenyőfák (Shōrin-zu byōbu) jobb oldali tábla
2  byōbu (1595 körül)

2019. január 1., kedd

Apokaliptikus monológ


Lori Nix: Library (apokaliptikus makettek, nézzetek rá)





jöttem a teljes értetlenségből
izomtibi folytonos tömegnövelésben
kudarcot vallva

mert csak az álomban
lelt meg tempót és
jóleső kimerültséget
az a levetett bőr



jöttem a látványosságból
amire a gyermek máig
ugyanúgy csodálkozna bennem

pedig már elette a kor:
savanyú levet ver
látvány pultján felejtett
álom babahúsa



jöttem szent rutinból
az élet megszokhatatlan
mint bor, nő, vagy az Isten

de kitartóan próbálkoztam
megragadni tükör előtt
kigyakorolt álom
spontán pillanatát



jöttem futásból
megmenekülések édes
győzelme elől

most is párnámba suttogom
futás közben beledobogja a szívem
életben nincs más álom
suttogja: élet, kegyelem!



jöttem halni akarásból
minden kísérlete halálfélelemből
állt

holott ölelni szeretett volna
maga bőrében nem férő
új sejthalált fröcskölő
gyilkos álom



jöttem új nap új év új élet
még nem volt szerencsém
a megsemmisüléshez

egy könyvtárnak képzelem ahol
minden könyv kinyithatatlan
nyirkot nyelt elfulladt betűkből álló sírkő
ahol nincs mit álomban lelni



jöttem megérni
hogy visszatérhessen belém
minden megélt tapasztalat

koszom és bűnöm és
minden kisszerű dicsőségem
csak álomban lelni beszélgetést
kinyithatatlan könyvek lelkével






- valójában a könyvet ajánlanám, s jobb híján az írásom róla - Hamvas Béla: Titkos jegyzőkönyv, második lépcsője az Apokaliptikus monológ