 |
| David T. Waller: Car Atlas-Rainbow |
A mozdulatlan utazás
Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, amelyen már kifér.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
dugóban veszteg -
befelé bedugulva
türelem. mindjárt...
Ez a túraútvonal ezzel a turistajárattal
teljesen olyan, mint -
meg igen, ahhoz is -
egzotikus, nem?
Ezen a járaton a csaknem egyforma arcok
mindenki az ablak mellett -
mindenki kifelé néz -
a befelé felé.
Valahol azon a csomóponton túl kezdődnek
a végtelen áramok -
lassan, de biztosan -
haladunk, igaz?
Valahol ott az ismert leges-leges-legszéle
ameddig a térkép -
belső csillagatlasz -
becsukott szemmel is.
A turistaosztály tele van ezekkel a zavaróan
egyforma arcokkal -
nem különböznek -
a mindenségit neki!
Más a bőrszíne, a testalkata, a neme, a szaga
de a szeme mindnek -
ahogy a kifelé, befelé -
ez mind én voltam egykor.
kicsit olyan, mint -
vagy nem is tudom -
jártunk már erre?
Vannak mások is és befelé utaznak egy
metaverzumban -
párhuzamosban -
de ez másik útvonal.
Valahol előttünk a végtelen áramok, mint
angyalok zokogása -
angyalok nevetése?
majd kiderül. Majd.
Valahol a csomóponton túl a végtelen -
ez szomorú -
ez baromira szomorú.
Soha nem érünk el oda.
Más a bőrszíne, a testalkata, a neme, a szaga
de még egyik sem -
egyik se, soha -
ez mind én leszek egykor.
dugóban araszolva
befelé bedugulva
gyarapszunk
