 |
| David T. Waller: Car Atlas-Rainbow |
A mozdulatlan utazás
Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, amelyen már kifér.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
dugóban araszolva
magunkban is dugóban
hangyamód
amikor semmi se moccan
se bent se kint
tágulnak egymás rétegébe
lelkeink
amikor el se képzelem
te mit szuszogsz
mit izgat - bízom benne:
bízni fogsz
szorosan egymás mellett
nincs-helyek:
lélegzetvételt tőlem-tőled
veszel-veszek
testdugóból araszolva - kiárad
az a dolga
s most ott lüktet benned új test-
dugóba szorulva
nincs óra: üt - nincs tér hol
pont az éjfelet
utazom egyszerre benned
veled
befelé tágul - kapu mögött a
nincs hova
csak újabb rab újabb cella-
ostroma
szorosan egymás mellett a
nincs - megint
ha ég alatt nem menti senki
lelkeink.
dugóban araszolva
befelé bedugulva
gyarapszunk
- ami idevág: Lakner Zsuzsa kollázsaira írt sorozatom:
- Befelé (első, kísérleti)
- Befelé (másodszor, meglepetésekkel)
- Befelé (harmadszor, kísérleti)
- Befelé (negyedszer, darabokban)
- Befelé (ötödször, láb alatt, vereségben)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése