hajnal szemezget
a lugason hagyott fürt
mazsolájából
lombok árnyéktánc-
filmjét ébredő napfény
vetíti, nézi
erdőkeretben
mélyebb réteget érint -
lélek, lélegezz
bőröd alá kent
ízek imája a fény -
elviszed. haza
*
a fény képe: árnykép
ezt a filmet egy reggel idegen ritmusa rendezi
a macskák akaratában ütemes
éhség téged ugyanúgy ritmizál
a macska sokféle csendet ismer
mást él az öledben
mint amit a terasz kövére fekve
a nem használt medence
mélyére befújta a szél a nem használt
napernyőt
ernyőzni elég a kezed
de inkább hunyd be
macskaközelségben elég a behunyt
szemhéj vásznán a fénypontok sárga tánca
ez a legszemélyesebb vetítés
megragadhatatlan film
aztán kinyitod és a fény
képe újra: árnykép
*
szőlőlevélen
átszűrt napfény-filmet -
mintha szemhéjadon
Örülök az értelmes és értelmezhető verssoraidnak! Legyen az haiku szótagszám szerint megfelelő -szerintem a vers nem önmagáért való nyakatekert kifejezések halmaza, ami bárkit felhatalmaz fennen bölcsességet nem jelentő érthetetlen szavas halmazának közlésére, mely -bűntettet- annyian elkövetnek a "költői szabadság" jegyében, de az olvasó úgy általában véve elméjét tekintve tiszta és meg tudja különböztetni az értékest a kacattól... Köszönöm, hogy elveim szerint valót olvashattam. Ui.: sokan felejtik el a mércét, hogy a legfőbb bíránk: az OLVASÓ... Szathmáry Olga Ottilia
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm!!
VálaszTörlés