Emoko a tűzre igazította az ágat és belefogott az énekébe
még a pislákoló vacsoracsillagok is őt hallgatták:
volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
a keze ügyes, a hangja varázslatos
és szavakat súgott neki az éji tücsök
és pacsirta segítette a szavakat a dalba
a városában minden ünnepen
és minden hétköznap este
összegyűltek az ott élők a küszöbe elé
ő minden este egy dalt énekelt el
minden este egy új dalt énekelt
volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
áldott erejének lassacskán híre ment
hogy éneke a kút amelyből a
vacsoracsillagok is kortyolnak
a városába egyre több zarándok
érkezett és estéről estére
egyre többen követelték tőle
az egy dal után a ráadást az
újabb és újabb ráadást
volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
a híre megtöltötte a fogadókat
kifőzdék nyíltak a ligetek vízjárta szélén
szeméthalmokra pislogtak a szilvafák
a város éhes lányai szajhának álltak
hiszen az egyre több zarándok is éhezett
a beolvadás után a beleolvadásra
a bulik egyre hosszabbra nyúltak
és mindig lassabban indult a másnap
volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
iskolát nyitott és mára gazdag ember
az éneke még mindig lenyűgöző
bár sokan mondják: ismétli magát
már, bizony olykor ismétli magát...
én hallgattam a Cayid énekét ott
a zsúfolásig telt amfiteátrumban
amit a város lakói a hegyoldalba faragtak
és én se akartam, hogy abbahagyja...
volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
mindig sokan vannak körülötte
csoda, hogy hallja még a tücsköt
s hogy felriad még a pacsirtaszóra
sokan vannak mindig körülötte
tanítványok és kíváncsiak és
hírverők és egyéb élősködők
szerintem őrzik nehogy eltűnjön
szerintem félnek hogy egyszer megszökik
volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
a városát a jóérzésű ember kerüli
ha sok a mámor, akkor túl sok a részeg
vigyázzatok, ne legyen túl sok a mámor
mert bizony, olykor túl sok a mámor...
én minden este egy dalt éneklek
tart amíg tart és szól ahogy szól
emlékszem egy Cayidra Saforinból
emlékszem rá és sajnálom szegényt...
már bizony, olykor sajnálom szegényt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése