2018. október 15., hétfő

Teljesség-átiratok (97.)


fotó: Fan Ho



Vetkőzés
Írmagját se tűrd magadban semmiféle érvényesülési szándéknak. Mert ahogy előretörhetsz az életben, úgy csúszol vissza önmagadban. 
Ne törekedj kiválóságra. Ez azonban nem jelenti, hogy képességeidet elhanyagold. Önmagadban akkor jutsz előbbre, ha képességeidet mennél teltebbé s összecsengőbbé teszed; mindegy, hogy képességeid mekkorák: fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk. 
Képességeid a paripák, melyek a végső házig visznek; de a házba csak úgy tudsz belépni, ha fogatod kívül marad. Minden képességnek mérete van; s a végső kapun csak az fér be, ami mérhetetlen: a lélek maga.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)




mű-anyag test
árnyék-pillangó képesség -
röpte a lélek.





lélegzet: vétel és adás
a szavak formált lélegzet-adások
visszaadod a levegőnek -

a repülés megütődésből születik:
a pacsirta égbe húzott napkelte-röptét
az éjszaka mély, hosszas földbetapasztása
üti fel -

vigyázz a kifújt lélegzettel
mert csak az bújik át a tű fokán
és éneked az összes indulatból
előfröcsögő torzulat is -

lélegzetvétel - lélegzetadás
visszaadod a formált levegőt
adásod vízre írt hullám
taraján lebegő hab
sirályrikoltás
páracsík
örök.







rengeteg rokonából álljon itt egy: az Írt kavicsok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése