Teljesség-átiratok (100.)

Jijamesers képe az imgurról

Teljes gyönyörűség

Hogy mily tökéletes-ragyogású az élet minden dolga, csak az tudja igazán, aki már nem óhajtja őket. Egy rablógyilkos, mikor irgalmatlanul végez áldozatával: oly közösségben van vele, mint még az ágyban sem, soha; anélkül, hogy tudná, nem az áldozatát öli meg, de önmagát; aki ezt felfogja nem iszonyodik tőle, hanem megtelik áhítattal. Vagy gondoljunk a kufárra, aki rakásra gyűjti a pénzt, mint ha a felgyűlő vagyon valahová vezetne, valahol elegendő volna: a lehetetlennel harcol, egy parány szembe száll a mindenséggel. S hogy a nők milyen szépek, csak az tudja igazán, aki már nem vágyik rájuk: ahogy egy csont szépségét, finom tagozatát nem a kutya látja, mely rágni kívánja, hanem az ember, aki nem akarja rágni.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

nőni örömben

ölelésben ölésben

ahogy a növény

gyomrommal markolva a tegnapelőtt

meggyilkolt sertés húsát a tavaly ősz óta porrá

darált mintegy hatszáz búzaszemet

csaknem ezer napraforgómag kipréselt olajában

három felvágott hagymatest néhány fokhagymagerezd

fűszerré őrölt zöld szárak ízesülésében

összevegyült gyilkot -

mi szép, hogy egyiket sem én öltem meg és mind

érettem haltak

tény: testek melegéből hűltek az otthon

bőségébe a tárgyak

kikotort, ásvánnyá préselt egykori létek

melegében lapozom a más bőrébe kötött

egykori szárak zúzott növényi rostok 

péppé alakított síklappá feszített tetemét

fémbe gyömöszölt rezgésből születő izzásban -

gyönyörű tárgyak gyűlnek kézügybe

markolom őket amíg testen nem markol egy

nálam nagyobb birtoklás -

nőmmel akinek szépségét még

nekem átmelegíti a testek alkímiája

míg porrá izgalmas ívekké

csupaszult csonttá nem lesz mindkettőnk

gyönyörűsége -

teljes gyönyör itt 

éh birodalmában mindig a gyilkosoké

még ha valójában minden öléssel magunkat -

gyönyörünknek szakít itt helyet a halál:

magvunkból születő siserehadának

kell a helyünk

- szoros összefüggésben az általam írt talán leglényegesebb verssel, amelynek van hallgatható verziója is; milyen érdekes, hogy A halálról szóló Teljesség-átirathoz már hozzárendeltem őket...