Teljesség-átiratok (95.)

Chiara Bautista: Telihold

Az eszköztelen hatásról

A jelenkori tudomány ismeri a szuggesztiót: az ember-léleknek eszköz-nélküli, kényszerítő ráhatását a másik ember-lélekre; mégis, a ráolvasás, kegyelet, ima hatóerejét babonának tekinti.

A ráolvasás, igézés; lelki hatás, mellyel valakit segítenek, vagy rontanak.

A kegyelet, szellem-idézés, szellem-riasztás; lelki hatás, mely az életből kijutott lény felé árad.

Az ima; rákapcsolódás az élet-fölötti erőre; általa saját képességünket sokszorosra növeljük. Egy társadalmi intézmény, mit pénz, hatalom, tekintély létesít és ápol, ritkán él néhány emberöltőt; s a szerzetesrendek megmaradnak, pedig csak egy-egy imádkozó koldus teremti őket.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

teljében alvó

lánysága óvjon minden

vérét vesztő nőt 

műveletlen egedben

hideg szívvel kering egy kőgolyó -

a belsejében összegyűlt darabka rögök

kifosztott törmeléke.

pedig még a húgyhólyagomban is

keletkezhet árapály.

komolyan-vehetetlenségig komolyan

szeretnéd láttatni az időt

ahogy az órák és nem a harangok

ütnek.

pedig a csend ami csak csend

ahogy a nőben nem növekszik

hideg kín se -

egyetlen fegyverré lett csupasz értelem

önmaga ellen.

ha csak a fekete-márvány sötétség

ül az égen akkor üres

tekintetedbe hiába veszem.

ha csak az esti táncrendet olvasod

álhírek és rémhírek -

holott elnevezések keringnek a Föld körül

elmarkolhatók

átokkal és imával.

valaki megülhet benned a kegyelemben

mert nem vagy kegyetlen

mint a meztelen

nevelő hártyáitól fosztott gyöngy
tánctermi ívlámpák alatt

dísz-sor-tűzbe fűzve. 

(a versben Pilinszky János, Simon Márton, Hervay Gizella, Szilágyi Domokos és Nagyatádi Horváth Tamás gondolataiból építkezem)