 |
| Reiko Murakami: Resonance April |
Egy űrutazásról álmodtam egy űrszekéren
- város volt inkább -
hatalmas küllői közt a súlytalansággal
középen egy lebegő szórakoztató centrummal
aminek az egyik lobbisétányát estéről
estére az űrbe nyitja az ügynökség
a csillagfényt beengedik és a
szubjekt-ruhák és maszkok
a csillagfény akadálytalan
rezgésében polarizálódnak
és az ember az összes
szeretet/undor/vágy/ellenszenv viszonyának
transzparens derengésében létezik.
Ezeknek a rendszerközi járatoknak ez
az egyik varázsa amikor nanoszálas vékony
szubjekt-ruha és maszk védelmében
ott állsz a fény-hullámverésben
az összes többi számára tökéletesen kitárulkozva
van aki a napi rendszerességgel szervezett
slam-események miatt utazik hetedszer
az Orion köd és Anyácska között
mert három perc tizenöt másodpercig
ilyenkor a világegyetem a közönséged
Egy űrszekérről álmodtam - város volt inkább -
ahol a hosszú lét lassú változásait
az egymás szavától fejünkben lévő dolgok
bűvöletében töltöttük
az egymás szemében transzparens
derengésben ami látni engedi az elhangzott szöveget
amit a többi egyszerre néz és hallgat
együtt hullámozva a szövegragyogással
Egy űrszekérről álmodtam - város volt inkább -
ahol a hosszú lét lassú változásait
az egymás szavától fejünkben változó dolgok
bűvöletében töltöttük
amit a csillag-ég velünk rezgő egésze is
a bőrünket borzongató szivárványos ragyogás is
leokézott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése