Kirké, egy reggel

Kénytelen vagyok kezdeni veletek
kikezd a kénytelenség -
de ha egyszer
ideevett a rosseb a szigetemre

Ez itt az otthonom
nekem szelídült partja

Kondérba rákot
díszemül ékkövekkel teli
szelencét
amfora bort kínáló
égre nyíló asszonyházam
csarnoka

Hullámokat
csiklandó ölembe sodró



És most összemocskolja
ez a csapatnyi izzadt
szőrös ithakai disznó

Kénytelen vagyok kezdeni veletek
kikezd a kénytelenség -
ahogy egymással beszéltek
azzal is
rajtam követtek el erőszakot

Bár mintha annak a
sokat látott szemű
hordómellkasú vezéreteknek
nem volna ennyire
penetráns szájszaga.