Fekete Anna:
Május
Erőssé tesz ez a tavasz. Látod,
a folyó kimossa a sok aggódást,
a földmélyi csontokat. Ne gyötrődj!
Hisz nem az emlékezet, hanem a felejtés
tesz halhatatlanná. A rögeszmékből
kavicshoz hasonló, sima és lapos
csontdarab marad. Majdnem a tiéd.
És a folyóé egészen és mindörökké.
------------------------------------------------------
Halandóság
A régi május elsejékből, a nagy felvonulásokból
csak a tulipánok maradtak. Sok elszánt kisiskolás
egyeningben, egyenszoknyában, örökös vigyázzban.
A jó tulipángyerek mindig felfelé tekint. Fürkészve
a kiskertek fölött vonuló napkorongot, az egész égboltot,
a gomolygó felhőkkel koronázott, égi dísztribünt.
Csak bátran! Felemelt fejjel! Kétely nélkül, frissen,
lelkesen! A tulipánok minden évben egyetlen egyszer
virágoznak. És nem adatik nekik nagyon sok idő.
 |
| kitudjaki? |
shizoo:
Kavics
Kavics-lassú beszédben. Látod,
a csobogást a kavicsok keltik, hisz a
víz magában: néma. A sodrás eleven
esésébe tapadt makacsságok beszéltetik.
Látod. Végletekig csiszolt mondatokat így
hajigálnánk, hogy elpattogjon egy egyszeri
attrakcióba - múlandó legyen. Pedig a folyó
is csak egy nagyobb, izzó kavics hátán halandó.
-------------------------------------------------------
Elvetélt
Magában állt egy befelé táguló mesében
az a kisfiú, amikor az osztály úttörő alakzatát
várakozni intette a torlódás. Pihenj volt inkább
az a vigyázz! Inkább kissé rezignált, kényszerű
sehova nézés. Az a kisfiú a szégyenben maradásba
kapaszkodott, a nagypapája keserű meséibe:
szőlőtőkék kifosztott menetoszlopában szalonnázták el
a lelkesedését. De minden évben akad egy-két
bimbó korában, köddarócos hajnal által elzabrált renitens.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése