 |
| Roger Salucci: La cravate-serpent |
Párbeszéd
„A jázmin gyengéd-e, vagy bennem van-e a gyengédség, mit a jázmin felidéz? A kökörcsin alattomos-e, vagy bennem van-e az alattomosság, mit a kökörcsin felidéz?” „A külső és belső lényegében ugyanaz.”
„A porszem kicsiny-e, vagy bennem van-e a kicsinység, mit a porszem felidéz? A hegy nagy-e, vagy bennem van-e a nagyság, mint a hegy felidéz?” „A külső és belső lényegében ugyanaz.”
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
két méretet ismer:
csillagot, magot -
köztük a mekkora.
A nyakkendő kígyó-e, avagy
csak bennem van a kígyó,
amit felidéz?
Az ünneplés kényszer-e, avagy
csak bennem kényszeredik,
amit megidéz?
A képzelet magtánca éhem-e, avagy
csak csírájában hurcolt képek,
amiken felidézlek?
A telihold körül párafirkálatok
elmondják-e rólam, avagy
rá se bagóznak, hogy
éppen kit idézek?
Egy vékony határon innen, avagy
onnan -
milyen tekergés cincál a
test-vetett magomban?
Egy létet őrölünk vörös
létlisztté, avagy
számosra bomlik a mindent
megőrlő malomban?
A jázmin gyengéd, avagy
a belém szivárgó védtelensége
sugallta képzet?
Lelkemből vágylak, avagy
csak a kígyó pillant rád ágaskodva,
ha nézlek?
Hatalmas vagy, avagy
csak mérnének a beléd
kapaszkodó, illeszkedő magok?
Tükröződést látok-e szemedben, avagy
egy belülről fénylő,
tényleg parányi csillagot?
