 |
| Joseph Muehlbauer: Original (Pen and ink/graphite on watercolor.) |
van az a cakkos széle ott az
emléknek - ahonnan valami soha nem érzett
tériszonnyal nézel befelé
a bőröd alá kinyíló szakadékba -
nemcsak hogy elfelejtetted az
ösvényt ahonnan eljutottál erre a párkányra
de arra sem emlékszel biztosan:
a felejtés alatt van-e tényleg mire emlékezni -
hogy ezt csak elképzelted abban
a balatoni nyárban abban az azóta bezárt
büfében vagy valóban történt
valami kimondhatatlan aznap
amit gyorsabban kellett elfelejtened
mint a hely színét - csak a tériszony maradt
ezen a foszladozó sztélén
mintha látnád ahogy elfújja a por
kapaszkodó rétegeit a hegy
csontjáról - a soha nem alvó szél -
jó volna ezeket a sebeket valamilyen
völggyé alakítani ahol jársz
és nem félsz a gonosztól -
aki nem kint lakik, hanem ezt az
örvénylő szakadékot fújja benned
befelé egyensúlyozó tériszonnyá
