 |
| SZILÁGYI LENKE: PETTEND, 2001 |
Már ritkán fogok
úgy elsuhanni Nyék előtt
az ősök állomástalan
falujába tartva
a rutin fásult ablaktámasztó
tekintetével kora nyaranta –
eltemettük őket, életük
munkáját belelaktuk a miénkbe,
nem fogok csak úgy keresztül-
bambulni olyan gyakran az
átsuhanó
Pettend-táblát környező
mezőkön,
kár mert nézem a képet és
eztán látnám a fejet a kalász
közül kibukkanó
napra zárt szemekkel –
Pettend mellett ezt a
búzavirágot látnám,
s örömet képzelnék alá
magzó mezőkön
lüktető magvakat.
úgy elsuhanni Nyék előtt
az ősök állomástalan
falujába tartva
a rutin fásult ablaktámasztó
tekintetével kora nyaranta –
eltemettük őket, életük
munkáját belelaktuk a miénkbe,
nem fogok csak úgy keresztül-
bambulni olyan gyakran az
átsuhanó
Pettend-táblát környező
mezőkön,
kár mert nézem a képet és
eztán látnám a fejet a kalász
közül kibukkanó
napra zárt szemekkel –
Pettend mellett ezt a
búzavirágot látnám,
s örömet képzelnék alá
magzó mezőkön
lüktető magvakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése