Teljesség-átiratok (72.)

Kemény Zoltán: Emlék, 2018

A menny, pokol, tisztítótűz körei

A tisztítótűz: a menny és pokol harca, csupa változó alakzat, csupa múló jellegzetesség, A menny és pokol végleges, tagolatlan, bontatlan: egyik a végtelen teljesség, túl a „sok”-on, minden gazdagságon; másik a végtelen hiány, túl a „kevés”-en, minden nyomorúságon.

A mennyben és pokolban nincsenek különbségek, bennük minden azonos; mégis szólhatunk a menny és pokol köreiről és alköreiről, tagozatairól: mert más és más minden üdvözültnél s minden elkárhozottnál az a lépcső, mely őt a jelenségvilággal összeköti; hiszen minden lépcső aszerint alakul, amiképpen gazdája a jelenségvilágban működik. Aki üdvözült, vagy elkárhozott már nem egyén, már nem külön-lény; de lépcsője éppúgy egyéni, amiképpen ő is egyén a jelenségvilághoz való viszonylatában. Nincs két egyforma lépcső, de vannak köztük csoportos hasonlóságok: ezek a menny és pokol tagozatai.

vetülő emlék-

gyűrődések papírján

kegyelmi foltok

egy eljövendő formált teraszán ücsörögtök

ez nem a pokol, mert nem vagy egyedül; és

nem az üdvözülés, mert még vagy -

és van a sorstársad is, a barátod, akinek

a jövendőálmán terpeszkedhetsz, mint

valami oda nem illő, elviselt kelés -

szemben délen, délnyugaton, délkeleten

villám-ízekre szedett egek fénylenek fel

ütemesen egy ítélet idejében -

Budaörs lehet, vagy Dél-Buda, most az

ítélet túlzásaiba eső vizei alatt; kis helyi

Özönvíz hömpölyög a dimbeken-dombokon -

élvezitek az enyhülésbe visszahűlt szellőt

a számotokra jól megérdemelt alkonyt, és

kerti fotelből katasztrófa-turistáskodtok -

már nem is kell utazni hozzá, ez jó,

hallod, ez jó, hogy utazni se kell, és

házhoz jön a katasztrófa -

összegyűrődtök a látványtól és a szavaktól

mind a kettő magában hordozza egy 

menny-pokol tisztító köreit:

olyanok vagytok, mint a lenyomat a

mérnöki pontossággal rajzolt időn, amit

egy figyelmetlen Isten a zsebében felejtett -

és egy másik véletlenül kimosta.