alatt való

nézd.
a medence, a választóvízzel hasított
határlelkű táj öt géniusza közt
most ez látszik.
a fűszálak Alföldje.
                           
                                         ott hajlik így a fű
szálanként egyformán. ritmusban a szélnek.
nyomorult sztyeppei rítus.
túl kell élni, ami van. ami jön:
                     fűszállogika. szálanként hajlik
a széltől. félelmi adót önként fizetve
a vámolónak. bárki legyen. akit itt feljebb
kap a légáramlat.

                                   aki itt fent látszik
az úgy is viselkedik. az kegyet gyakorol
lekezel. vállon vereget. az a fűszál aki repül.
                       azt hiszi: ő léghajlítja a többit.
azokat, akiket a határtalan elhagyhatatlan
börtönébe zárna. mert ahol ennyire nyílt vagy
            távlat vagy a szélben: ott vagy védtelen.

nézd.
ez a géniusz örökség. onnan, ahol
a legeltetést tanultuk. a ridegen tartást.
a válogatás közönyét. a tél szélszigorát
               tanultuk túlfűteni szárított szarral.
ahol a rend szálanként véletlenszerűen
rendetlen, kócos őrlő fogait tanultuk.
ahonnan a menekülést a nyár öngyulladó
                                   forró lázadásai elől.

ez nemzeti örökség
akár a városgép légharapása. mediterrán
kisimult dombok. észak tűlevelű szűz csendje.
a tündérkert magházából indázó szép kerülők -
a másik négy géniusz.
ez a sztyeppe. ez egy kontinentális óceán.
amit fűszálanként úsznál meg. parttalan.
hiszen nem lehet partra szállni belőle.

úszol? belefulladtál, fűszál.
álmodban rád dermedt
                                     a hajnali pára.