2013. május 12., vasárnap
Vágyképhaikuk
Szikáran, mint a
sziklára kent talajba
kapaszkodó fák.
Tó délfénytükrén
gömbölyödő vidámság
pöttyös labdája.
Tavaszi öröm
állatias, őszinte
vágylihegése.
Józan mértékkel
szabott fegyelem mögül
fűtő pillantás.
Elragadó láz,
mint a megértés fénylő
ráeszmélése.
Hideg fejjel mért,
kiszámolt, pontos összeg -
becsületkassza.
Beosztott percek:
jókor jót tiktakoló
mesteremberség.
Elszabadult ló
gyanánt elrohanó, vad,
mámoros órák.
Teljességvágyad -
szerteszakít foszlódó
én-darabokra.
Teljességvágyad -
az egyesülés legszebb
alkímiája.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése