A vers virágzása I.

                               A vén zenemester gondolataiból
Időtlenül


A lehelet elektromosságát                              és a sarat
a lombikot                               és a tavasz pazarló lázát
álom ébredő javíthatatlanját                        és a madarak
rebbenő szárnya röptét        és nyúlós olajba cuppogását.
Keverünk levegőt és földet       feldobjuk elegyülni a sarat
rebbenő röptükkel               ezt élik ösztönből a madarak.

És belélegezzük a levegőt
                                   élesztjük magunkban a tüzet
miközben tűz villáma kíséretében
                                     a fejünkre zúdulnak a vizek
keverjük a kevélység és alázat
                                    negtisztulását
                                                      keverjük a lázat

így leszünk
           táguló világnak
mint kifújt levegő
           s légért nyíló torok
tüdő kolostora -

mi mind a két világnak így leszünk  egyként konnektora.