Kőbe vésve

Ha nincs idő, hogy szóról szóra pont
annyi mondja el - pont annyi kőre
hogy vésse fel az életét időre
ha vésetében mindig egyre ront?

Gyűlik köré a félre-rajz, a dőre,
felesleges kis gesztusokba font
törmelék a szív, az érv, a gond -
csillámporoktól csillog-ég a bőre.

Becsüld meg őt te, változások Őre,
hisz ellened faragja élhetőre
kövét, szavát, mit íme, itt kimond:

örök szentélyed cirkuszporond,
s ki örökít: csörgősipkás bolond,
mind hátranézve botlik el előre.