Szabó Lőrinc:
Vihar után
Mint dobpergés jött az eső,
rámzörgetett és elszaladt:
két perc vihar s most itt a béke.
A nap megint ragyog az égen,
csönd ül a párolgó vidéken
és én egész üresnek érzem
s kíváncsian vizsgálom magamat.
Az imént még csupa düh voltam,
hangos harag és bosszuvágy;
aztán jött ez az égi lárma
s rá kellett figyelnem, a nyárra,
a dobpergésre, trombitára,
a külső, idegen csatára,
és felejtettem a magam baját.
A magam baja? – Szemem ott jár,
amerre a vihar vonul:
amit akartam, ő kimondta,
elkáromkodta, kidobolta…
Kikönyökölök ablakomba
s mintha magukkal vittek volna,
nézek a felhők után szótlanul.
shizoo:
Másféle front
Éjjel jött mint a bűnözők,
feltépte ajtónk, harsogó
széllel tódult be nedvesen.
Reggel persze a nyoma sem –
tócsa is csak ha keresem,
de idegeimen vizesen
rezonál még a csattanó.
Nem volt elég zörgetnie
s amit magával hozott –
vagy élesztette csak a lárvát:
sértődés szülte bosszúvágyam
forgolódva kifeküdt ágyban
saját levem, amiben pálltam?
Lehet, hogy mind bennem lakott –
a magam baja? S most megfogalmaz
hullt vastag almaágak csonkja
huzat betörte ablaküveg?
Söprögetem a szilánkokat
s fuldoklik bennem az indulat
ami dühéből bennem ragadt –
bárcsak magával vitte volna.
feltépte ajtónk, harsogó
széllel tódult be nedvesen.
Reggel persze a nyoma sem –
tócsa is csak ha keresem,
de idegeimen vizesen
rezonál még a csattanó.
Nem volt elég zörgetnie
s amit magával hozott –
vagy élesztette csak a lárvát:
sértődés szülte bosszúvágyam
forgolódva kifeküdt ágyban
saját levem, amiben pálltam?
Lehet, hogy mind bennem lakott –
a magam baja? S most megfogalmaz
hullt vastag almaágak csonkja
huzat betörte ablaküveg?
Söprögetem a szilánkokat
s fuldoklik bennem az indulat
ami dühéből bennem ragadt –
bárcsak magával vitte volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése