Egy költészet margójára

Ember és délután van.
Majdnem este. Afféle fény.
Telefonfülke és cigaretta.
Mélypontünnepély.

Nem akad semmi, amivel.
Se tenger. Se álom. Se szerelem.
Ember, akin túlcsap a merev kor.
Merítés. Babrálás a vizeken.

Ember és délután van.
Lényegtelen mámorok. Idő.
Csukódó szemmel az este.
Fejbólintás. Bölcső. Temető.

Végigkopog az üvegtengeren?
A betett könyvet fellapozza?
Nem tudja még. Az óceán
kinek a csendjét visszhangozza?

Ember, és délután van.
Majdnem este. Majdnem egészen.
Marék kövek árnyéka áll
a lenyugvó nap tébolytüzében.

Ember. Lesi a csend csikordulását.
Foglalt jelzésben. Vesztőhelyen?
Nincs tenni mit. Ül a múló fényben.
Gyönyörű arc. Ha volna kegyelem.