2013. május 28., kedd

Egyszer csak a négyszavas versíró játékban...

megadott szavak: viharlámpa, szakaszvezető, kifulladásig, szertefoszlott


Gondolatjelek

a szertefoszlott béke után a hetvenkettedik napon
írom ezt a lövészárok nyújtotta kevéske oltalom
biztonságából – a világítórakéták felvillanása adja a ritmust
– a viharlámpa olaján sütöttük – amíg volt – ehetőre a gyíkhúst –
még olyan korán van, ez az állóháború – úgy vélem – kifulladásig
tart majd, amíg egyetlen lélegzettel jár csak előtted a másik,
a szemközti árokban az arctalan tükörkép görnyedten levelét írja
világítórakéták fényénél karcolt jelekkel telik a papírja –
gyilkosává leszel majd, vagy ő lesz gyilkosoddá egészen
kifulladásig szertefoszlott belenézhetetlen szegény tükörképem
én az ember. Éj van, háború van, parancsot üvöltő szakaszvezető
– el kell rakjalak – még vagyunk, akár a percről percre kifulladó idő.



1 megjegyzés: