Tájoló

Szilágyi János: Tájoló (Akvarell 35 x 50 cm 2017)

Iránytalan, ha tájol.
Tákolt, szokásos lépések híján -
na, most hova.
Kerítések. Falak. Múlt idegére
feszített ablakok. Szennyes eső.
Merre feszítsd a léptet. Hova merre.
Tájoló. Iránytalan. Eltájolt léptek
tétova eredménye.

Mit épít? Aki tájol. Hova mutassa
a megépültek arcát? Kinek mutassa?
Hova kerüljön a lomb
hajnalonta ablakon beszökő lélegzete?
Hol ázzon át a hanyagul
fejtetőre csapott tető, a
nem múló szennyes esőben?
Hova tájolódik az
itt hagyandó?

És milyen tájon. Iránytalan.
Tákolt, szokásos lépéshelyek.
Térkő. Kerítés. Falak. Múlt
idegére feszített ablakok. Eső.
Egyet előre. Kettőt vissza.
Kettőt előre. Egyet vissza.
Tájidegen tájházi táncban.

Iránytalan, ha tájolsz. Bicskát elő.
Kőre helyezve pörgeted.
Keresztúti fosztott lépéshelyek
megtagadása talpadon a sár.
Nincs értelme egyéb irányokat
mutogatni. Hova mutatna.
Kinek mutatna. Pörög a penge. Aztán
megáll.

Golyónyomok a lehullt vakolat
alól. Sose ácsorogj ott,
ahol a fal még őrzi az áthatolások
erőszakának ízét. Ne ácsorogj
vesztőhelyeken. Iránytalan.
Tájolj. Aztán indulj el. Indulj már,
hallod? Mire vársz? Mit vársz.
Te hülye.